Dimash qudaibergen[1]

Szempontok A hagyományos művészet képviselői személyiségének tanulmányozásához[2]

Kivonat (Absztrakt). A hagyományos kazak zene képviselőinek személyisége és művészete sokrétű, ennek megfelelően tanulmányozásuk átfogó és mélyreható vizsgálatot igényel. A tradicionális zenészek személyiségének kialakulását számos tényező befolyásolja, amelyek közül a legfontosabb a család, az oktatási és nevelési rendszer, a társadalmi környezet és továbbiak. A cikk ezeket a tényezőket taglalja.

Kulcsszavak: hagyomány, személyiség, zene, énekes, oktatás.

A kazak népzene mélyen gyökerező és sokrétű kulturális jelenség. Ez az évszázadok alatt kialakult művészet nemzeti kulturális érték. N. A. Nazarbajev[3] elnök a "Szellemi újjászületés"[4] és "A nagy sztyepp hét arca"[5] című programjaiban különös figyelmet fordított ezen értékek össze-gyűjtésére és kutatására. A kazak népzenetudomány egyik fő feladata jelenleg a nemzeti kultú-ránk olyan területeinek föltárása, amelyeket korábban egyáltalán nem tanulmányoztak, vagy kevés figyelmet fordítottak rájuk. Ezen témák egyike a tradicionális művészet képviselőinek személyisége.

Mi a "személyiség"? A kérdés megválaszolásához meg kell határozni az "ember", az "egyén" és a "személyiség" fogalma közötti lényegi különbséget. Az "ember" egy általános foga-lom, amely leírja az emberi lény azon tulajdonságait, amik megkülönböztetik a Föld más élőlé-nyeitől. Az "egyén" egyetlen olyan személy, aki valódi emberi identitással rendelkezik. Az egyén (individuum) – az egyes személyek egyedi tulajdonságainak összessége, vagyis amik egy sze-mélyt megkülönböztetnek más személyektől. A "személyiség" nemcsak az ember természetadta biológiai tulajdonsága, hanem azon fölül, a közösségben élő, a társadalommal szoros kapcsolatok révén kialakult személy lényege. Pontosabban: a személyiség az egyénnek a természetadta tulaj-donságain túl olyan emberi tulajdonsága, amely a társadalmi életének fontos aspektusait jellemzi.^[1]

Minden társadalom, minden korszak hozzá illő személyiségeket formál. Az ember szemé-lyiségjegyeit csak a társadalmi környezet alakítja. Egy ember kiskorától szoros kapcsolatban áll ezzel a környezettel, és magába szívja annak a környezetnek (család, csoport, szervezet) a tulajdonságait, amelyben fölnő. Ezért elmondható, hogy a tradicionális művészek a hagyományos társadalmi kultúra képviselői.

Ismeretes, hogy a kazak kultúra a 20. század óta jelentős változásokon ment keresztül. Ezzel párhuzamosan a tradicionális művészek személyiségjegyei is megváltoztak. Kazahsztánban a szovjetkormány megalakulása után a kiemelkedő művészek egyre inkább a városokba koncentrá-lódtak. Közülük sokan – különösen a fiatalabb generáció – arra törekedtek, hogy koruk közép- és felsőoktatási intézményeiben tanuljanak. Ezeknek a művészeknek a személyes arculatára, attitűd-jére és általános mentalitására a korszerű oktatás és a városi kulturális környezet hatott. Emellett az álaluk kapott képzés rendszere teljesen új, azaz szabványosított formát követett. Ezért ezen korszak művészeinek személyisége különbözik a tradicionális énekesekétől és küjsikétől[6].

A hagyományos művészet területén az egyént népzenével nevelik, aki magába szívja az annak műfajaiban és típusaiban tükröződő esztétikai értékeket, filozófia gondolatokat, emberi tulajdonságokat. A hagyományos társadalomban a művészek személyiségének kialakulását különféle tényezők befolyásolják. Az egyik – a családi környezet. Ha megnézzük a hivatásos népi énekesek és küjsik életrajzát, látható, hogy szüleik, közeli rokonaik, sőt akár még a távoli őseik is közel álltak a művészethez. Magauija Hamzin[7] apja, Hamza – közismert dombrás⁶ volt, dédapja, Asimtaj[8] – híres küjsi. Az is ismert, hogy Muhit Meraliuli[9] tehetséges családból származott: testvérei, gyermekei énekesek és küjsik voltak. A népi énekesek és a küjsik szülei még ha nem is foglalkoztak hivatásszerűen a művészettel, a művészetet nagyra értékelték, ezért támogatták gyermekeik zene iránti szenvedélyét. Noha Kurmangazi[10] apja, Szagirbaj nem volt küjsi, de fiatal- kora óta szerette a dombrát. Később, amikor a fia elkezdett dombrán játszani, saját kezűleg készített neki egy dombrát, és amit tudott, azt megtanította. Édesanyja, Alka sem korlátozta fia törekvéseit; éppen ellenkezőleg: ő volt fia küj-szerzeményeinek első hallgatósága és kritikusa.

Kurmangazi tanítványa, Dina Nurpejiszova[11] már kisgyermekkorában érdeklődést mutatott a dombra iránt. Apja, Kenzse, fiatalkorában jó dombra-játékos volt.

Édesanyja, Zsaniha sok népdalt tudott, és Dina ezeken a dalokon nőtt föl. Később, amikor a híres küjsi, Kurmangazi a falujukba érkezett, Kenzse megmutatta neki milyen ügyesen játszik Dina, és fölkérte, hogy legyen a lánya tanára. Azt sem ellenezte, hogy Dina kilenc évig faluról falura járva kövesse Kurmangazit.

A hagyományos énekesek és küjsik némelyike értelmiségi "kékvérű"[12] családból származik; például Dauletkerej[13] (Abilkajir kán[14] leszármazottja, a Középső zsüz[15] kánja), Tattimbet,[16] Muhit,¹⁰ Zsantöre[17] (Abilkajir kán unokái), Kozseke[18] (a klánja feje volt), Fajzolla Ürmizov[19] (Abilaj kán[20] leszármazottja, Keneszari[21] Abubakir[22] fiától származik) és mások. Szüleik nem korlátozták a gyermekek művészet iránti szenvedélyét, ám ellenezték, hogy felnőttkorukban hivatásos zenészekké váljanak. Ezért Tattimbet a nagyapja kívánsága szerint arra kényszerült, hogy Alsinbaj[23] bijnél[24] tanuljon, majd a diploma megszerzése után bijként tevékenykedett. A káni családból származó Dauletkerej a klánja vezetője volt. A kutatók szerint Muhit mindössze két hónapig viselte el azt a hivatalnoki állást, amiben a szülei kérésére helyezkedett el. Azonban egyikük sem hagyott föl a művészettel, fő tevékenységük mellett továbbra is foglalkoztak vele. Ennek köszönhetően a nevüket megőrizte a történelem.

Tehát a rendelkezésre álló adatok alapján azt láthatjuk, hogy a kiemelkedő énekesek és küjsik tehetsége gyermekkoruktól kezdve megmutatkozott, és támogatást kaptak szüleiktől. To-vábbá sokuk szülei közel álltak a művészethez, és megteremtették gyermekük számára a feltéte-leket a zene világában tett első lépéseikhez. Nemcsak megtanították a gyermeküket arra, amit tudtak, hanem a tudása további fejlesztése érdekében tanárát is megválasztották, és rábízták a gyermeküket. Ezt követően a tehetséges gyermek élete több évét a tanárával töltötte. A hagyo-mányos társadalomban a tanár befolyása nagyon nagy volt.

A tanulási folyamat során a tanítvány, amellett, hogy fejlesztette az előadói készségeit, kialakította saját képét a művészetről és általában az életről. A tanár pedig nemcsak a hivatása módszereit, fogásait tanította meg, hanem a tanítványa személyiségének formálásához is hozzájárult. A tanítvány a legtöbb esetben a tanár házában élt, így nap mint nap példát is vett róla. A tanárával együtt járva az aulokat [falvakat] találkozott más énekesekkel, küjsikkel, tőlük is tanult, bővítette repertoárját, fejlesztette az előadói készségeit. Amikor a tanítvány már elért egy bizonyos szintet, a tanára elvitte nyilvánosság előtt zajló ajtiszokra,[25] tartiszokra.[26]

A tradicionális művészek nem puszta időtöltésből járták az aulokat. Az aulok látogatása elsősorban repertoárjuk bővítéséhez, a készségeik fejlesztéséhez járult hozzá. A művészet szóbeli fejlődésének korában a zenész-mesterek csak ilyen közvetlen találkozások alkalmával tudták szakmai színvonalukat emelni. Az egymással folytatott beszélgetések során új ismereteket, előadásmódokat, egy-egy mű keletkezésének történetét, legendákat cserélhettek. Emellett így az életben, a társadalomban zajló eseményekről is információkhoz jutottak.

A tanulási időszak végén a tanítványok letették az úgynevezett "vizsgát". Ezt a vizsgát tömeg előtt tartották; az énekesek közönség előtt léptek föl, a küjsik gyakran tartisz keretében versenyeztek. Ha a tanítvány sikeresen vizsgázott, a tanára a nyilvánosság előtt megáldotta. Ez az áldás volt akkori oklevél. A fiatal mester előtt csak ezt követően nyílt meg lehetőség, hogy saját szabad művészi útjára lépjen.

A hivatásos művészek nagyra becsülték és tisztelték tanáraikat, egész életükben büszkék voltak rájuk. Dina Nurpejiszova Kurmangazit nagy tanárának nevezte, Zsambil Zsabajev[27] nagy tisztelettel beszélt arról, hogy Szüjinbej[28] akin[29] áldását kapta meg.

Bármely professzionális művészetet – akár írott, mint a nyugat-európai, akár szóban fejlő-dött, mint a kazak zene – jellemzi a története, esztétikai értékei, elméleti tanításai és tanítási mód-szerei (pedagógia). A népzene története és esztétikai értékei a legendák történeteiben, eposzok-ban, közmondásokban, különféle hasonlatokban és összehasonlításokban, és szóbeli irodalom más műfajaiban is tükröződnek. A népzene elmélete és pedagógiája a hangszer felépítésében, részeinek elnevezésében, az előadásmódokban, különféle nevekben és kifejezésekben őrződött meg. A fiatal szakember a tanulás során nemcsak az előadás titkait tanulja meg, hanem megismeri a szakmája szóbeli történetét, esztétikáját, elméletét és módszertani elveit is, aminek eredménye-ként átfogóan, összetett módon elsajátítja a választott szakmáját. Az így kialakult hagyományos oktatási rendszer nemcsak a tanulók, hanem a tanárok nagy felelősségét is fokozza.

A magas szakmai felkészültségű tanárok a társadalom megbecsült, tekintélyes személyisé-gei voltak. A tanítványok a tanárokat figyelve sajátítottak el emberi tulajdonságokat és szereztek élettapasztalatot. A tanár nemcsak az előadási képességeivel, hanem a mentalitásával, józan böl-csességével és az életvitelével is példát mutatott. Éppen ezért csak a hivatása minden csínját-bínját elsajátított, tekintélyes személyiség foglalkozott tanítással. Az ilyen tanár mellett a tanítvá-nyok is átitatódtak az ő személyiségjegyeivel.

„A kultúra és az élet megosztottsága ismeretlen a hagyományos társadalmakban, így a kazakban is.” „Az alkotás és az életvitel egysége a hagyományos kazak kultúra alaptörvénye.” – írja A. Muhambetova.^[2] A tudós szavai úgy értendők, hogy a tradicionális művész alkotásai, egész munkássága közvetlen összefüggésben áll a viselkedésmódjával, emberi tulajdonságaival, életelveivel. Ezért a népi zeneszerzők zenéjének megfelelő megértéséhez figyelembe kell ven-nünk személyes tulajdonságaikat is, és fordítva, a tradicionális művész személyiségének megér-téséhez figyelmet kell fordítanunk a zenéjére, stílusjegyeire. Például Kurmangazit merésznek, energikusnak, Dauletkerejt általában szelíd dalszövegíróként írják le. Fölfogásunkat nemcsak a személyes tulajdonságaik, hanem zenéjük jellegzetességei is befolyásolják.

Ezért a tradicionális művészek mestereiről alkotott személyiségkép föltárása nemcsak aktuális és érdekes, hanem nehéz és összetett, kiterjedt kutatást igénylő kérdés is.

Felhasznált irodalom:

1. Kazahsztán. Nemzeti enciklopédia («Қазақстан» Ұлттық энциклопедия). VIII. kötet. Főszerkesztő: A. Niszanbajev. Almati: Kazak Enciklopédia (Қазақ энциклопедиясы). 1998. 204. o. ISBN 978 9 96597 465 6 (ISBN 9 96597 465 9)

2. A. Muhambetova: Kazak küj (Казахский кюй). Almati: Dyke-Press (Дайк-Пресс). 2002.

3. Kazak tradicionális zene (Казахская традиционная музыка). Miszl (Мысль), 2007 №8. 65–71. o. ISSN 1026-938Х

Magyar fordítás, kiemelések, [kiegészítések] és lábjegyzetek: Jaksits Ilona

---

[1] Dimash Qudaibergen (sz. 1994; róla: Parlando 2023/2) kazak énekes, zeneszerző, multi-instrumentalista, operaénekesi, popzenei, és zeneszerzői képzettséggel. (De írt forgatókönyvet, rendezett és operatőrködött is.) Ötvözi a klasszikus, a pop és a népzenei elemeket. Hangterjedelme – amit a maga részéről csak egy eszközének tartja – meghaladja a 7 oktávot.

A KazNUI doktorandusza. MSc szakdolgozatának (2020) címe: A hagyományos zeneművészet képviselőinek személyiségképe (Дәстүрлі музыкалық өнер өкілдерінің тұлғалық бейнесі)

KazNUI (korábbi nevén: Sabit Egyetem): az 1998-ban alapított Kazak Nemzeti Művészeti Egyetem (kazakul: қазақ ұлттық өнер Университе; oroszul: Казахский Национальный Университет Искусств)

[2] Megjelent: KazNUI Eurázsiai tudomány és művészet Közlönye, 2018/II (2019. jún.) 11–14. old. Дәстүрлі өнер өкілдерінің тұлғасын зерттеу мәселелері címmel. (A link jelenleg nem érhető el. Orosz fordítása)

[3] Nurszultan Abisuli Nazarbajev (1940) kazak politikus, 2019. márc. 19-i lemondásáig a Kazak Köztársaság (első) elnöke.

[4] A "Lelki újjászületés" (Рухани жаңгыру) programot az államfő A jövőbe tekintve: a köztudat modernizálása című, 2017. április 12-én megjelent cikkének rendelkezései alapján dolgozták ki. Ez egy új történelmi korszakra vázolja föl a nemzet fő célját: a lelki-szellemi és kulturális értékek megőrzését, gyarapítását; a világ 30 legfejlet-tebb országa közé kerülést. Ezeknek a céloknak az elérésére a program több projektet is tartalmaz.

[5] "A nagy sztyepp hét arca" (Ұлы даланың жеті қыры) – Nazarbajev elnök cikke (2018. nov. 21.); az előbbi program folytatása, annak új komponensei annak érdekében, hogy „elődeink több évszázados örökségét moder-nizáljuk, biztosítva, hogy az érthető és igényes legyen a digitális civilizációban.”

[6] küjsi (Күйші; bővebben; Parlando 2023/3): szó szerint azt jelenti: "a küj előadója"; zenész, aki dombrán, kobizon, szibizgin (hosszú furulya), esetleg zsetigenen (kazak citera) játszik küjöket. Ennek megfelelően a küjsit dombrásnak, kobizosnak, szibizgisnek (furulyásnak) is nevezik. A küjsiket aszerint is megkülönböztetik, hogy egy bizonyos hangszeren adnak elő kompozíciókat (zenész), vagy zeneszerzők is, akik saját kompozíciókat adnak elő (zenész-zeneszerző).

küj (Күй; bővebben; Parlando 2023/3): zenei műfaj, a kazak, kirgiz és üzbég népek hangszeres zenéjére jellem-ző népi hangszeres darab, amit kobizon, szigizbin, de leginkább dombrán ad elő a küjsi, a zsirsi²⁷, az akin²⁹.

A dombrán előadott küj 2014 óta a szellemi világörökség része.

dombra: jellemzően körte alakú, kéthúros pengetős hangszer. A kazakok elsődleges nemzeti hangszere, kiemelten fontos a kazak kultúrában. (Bővebben: A dombra – A kazak lélek hangszere; ugyanebben a számban)

[7] Magauija Hamzin (Мағауия Хамзин 1927–2000) – dombrás, küjsi-zeneszerző, a sertpe küj ("pattintós", "pöccintős", "fricskázós" küj; bővebben) egyik mesteri előadója. Apja és neves énekes-küjsik ismertették meg vele a zenét. A tanárától, Akkiz-tól tanult Tattimbet¹⁶ küjöket – Szari zsajlau ("Сары жайлау", Sárga legelő) és Szilkildak ("Сылқылдақ") – olyan ügyesen adta elő, hogy művészkörökben is fölfigyeltek rá.

[8] Asimtaj (Әшімтай 1820–1918) – nemcsak népi küjöket adott elő, hanem maga is komponált. Ezek többsége nem hagyományozódott tovább, csak a Barna lúd (Қоңыр қаз, Kongir kaz videó) küje maradt fenn.

[9] Muhit Meraliuli (Мұхит Мерәліұлы 1841–1918) – népi zeneszerző, énekes-akin,²⁹ küjsi-dombrás. Öt testvére is művész volt (énekesek, küjsik, zenészek). Sokoldalú művész volt sok tanítvánnyal. Egyik legismertebb dala a Zaures (Зәуреш, egy női név videó). Dalait számos zeneszerző dolgozta föl és építette be műveibe (operába, hegedű-darabba...).

[10] Kurmangazi (Құрманғазы 1823 (vagy 1818)–1896) – a legnevesebb kazak küjsi-zeneszerző, a kazak instru-mentális zene (kobiz, dombra) klasszikusa, sokoldalú személyiség; nagy hatással volt a kazak zenei kultúrára. Az ő nevét viseli egyebek mellett a Kazak Nemzeti Konzervatórium, a Kazak Állami Népihangszer Akadémia. A Kínától Moszkván, Londonon át New Yorkig bemutatott Adaj küje 150 dombrás előadásban.

[11] Dina Nurpejiszova (Дина Нұрпейісова 1861–1955) – híres küjsi, zeneszerző. (bővebben 7. old. (Parlando 2022/2)) Szegény anyám küje saját előadásában.

[12] kazak szóhasználat szerint: fehér csontú

[13] Dauletkerej (Дәулеткерей 1820–1887) – kazak küjsi-zeneszerző; a nyugat-kazaksztáni dombraművészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Művei a haladó társadalmi nézeteket, az életfilozófiát, a kor líráját, az emberek történelmét mutatják be. A természet képei és szépsége különösen élénken jelennek meg küj-szerzeményeiben.

Korai művei közül a Fehér ruhás lány (Қыз Ақжелең Kiz akzseleng videó) küj tartalmazza a nyugat-kazah-sztáni küjök hagyományos formájának összes fő elemét.

[14] Abilkajir kán (Әбілқайыр хан; 1693–1748) – a Kis zsüz kánja; összetett, ellentmondásos történelmi szemé-lyiség, aki erejével, ravaszságával, hadszervező képességével szerzett hírnevet és vált kánná.

[15] zsüz: a mai Kazahsztán területének nagy részét lefedő hármas területi fölosztás, egyben a 3 fő törzsi társulás elnevezése (Nagy (délkeleten), Kis (nyugaton) és Középső zsüz)

[16] Tattimbet (Тәттімбет; 1815–1862) – voloszty-vezető, diplomata, küjsi-zeneszerző, dombrás, a sertpe küj (a Szari zsajlau⁷ küj videó) előadói iskola egyik alapítója, a kazak népzene klasszikusa. Művei filozófiai fogal-makkal fonódnak össze, a zenéjének nyelvezete kellemes, könnyen tanulható, de nehezen előadható. Lírai dalai édes dallamokban, zenei hullámokban írják le a hatalmas kazak sztyeppet és annak gyönyörű természetét. Több mint 40 szerzeménye maradt fönn. Több (népi hangszeres) zenekar Tattimbet nevét vette föl.

[17] Zsantöre (Жантөре;1759–1809) – államférfi, diplomata, a Kis zsüz kánja. Politikája arra irányult, hogy megfékezze Oroszország befolyását kazak földön.

[18] Kozseke (Қожеке és Қожеке_Назарұлы; 1828–1881) – küjsi-zeneszerző. Oroszország gyarmatosító politikája miatt törzsével együtt kínai területre költözött, ahol halálra kínozták. Életének minden eseményét, aminek szemtanúja volt és ami aggasztotta a küj nyelvén mesélte el. Több mint 100 küje maradt fönn.

[19] Fajzolla Ürmizov (Файзолла Үрмізов; 1920–2015) – híres küjsi; Szügir tanítványa, iskolaalapító, tanár.

[20] Abilaj kán (Абылай хан ;1711–1781) – az egységes és független Kazak kánság utolsó kánja; a kazakokat egyesítő, egyik legkiemelkedőbb kán. Számos híressé vált küj szerzője; szerzeményei tükrözték az akkori társadalmi és politikai körülményeket. (Bővebben 5. old. Parlando 2022/2)

[21] Keneszari (Кенесары; 1802–1847) – a Kazak kánság utolsó kánja, Kaszim kán fia; a kazak nép orosz hatalom elleni nemzeti felszabadító mozgalmának vezetője (1837–1847)

[22] Abubakir (Әбубәкір) – Muhtar Auezov szerint Abaj korának költője. (Abajról még 6. old; Parlando 2022/2)

[23] Alsinbaj bij/bej (Алшынбай 1783–?) – 1826–1846 között a Karkarali körzet Ajbike-Sansar volosztyját irányította. Neve egy befolyásos uralkodó neveként maradt meg a történelemben, aki tudta, hogyan tartsa egységben a népet. Tisztességesen megoldotta a földdel, menyasszonypénzzel stb. kapcsolatos peres ügyeket.

Unokája, Dilda (Ділдə), Abaj (első) felesége volt.

[24] bij (bej/bek): a hagyományos kazak társadalom politikai-társadalmi rendszerében a demokratikus hatalom birtokosa. (Kb. a főispáni címnek felel meg.) A bij megnevezést gyakran használták a vitákat megoldó, döntő-bíró és igazságos ítéletet hozó személyre. A hagyományos kazak felfogásban "ékesszóló"-t is jelent.

[25] ajtisz (айтыс; bővebben; Parlando 2023/3): vokális-imstruemtális műfaj – a népi szóbeli irodalomban régóta kialakult sajátos költészeti műfaj, improvizatív szóverseny, dalverseny jellemzően két, de akár több zenész között, amiben kiemelt jelentősége van a szövegnek. (Egy 200 ezres népünnepélyé terebélyesedett ajtisz.)

[26] tartisz (тартыс; bővebben: Parlando 2023/3): instrumentális műfaj – versengés két vagy több hangszeres előadó között ismert küjök improvizatív előadásával. (Videók: tartisz négy dombrás között; kazak dombrás és kirgiz komuzos között.)

[27] Zsambil Zsabaev (Жамбыл Жабайұлы; 1846–1945) – népi dalköltő és énekmondó, akin, zsirau, zsirsi a kazak népköltészet híres alakja, 20. századi Homérosza. Művei Kazaksztán szertetéről szólnak.

zsirau: népi költő és énekes, dalok, epikus szagák szerzője és előadója. A hagyományos kazak társadalomban a nép spirituális vezetőjének, a közvélemény formálójának a szerepét töltötte be.

zsirsi: a zsirauval ellentétben csak előadó.

[28] Szüjinbej (Сүйінбай; 1815–1898) – nagy kazak akin.²⁹ Művei először 1935-ben, műveinek gyűjteményes kiadása Akijik (Ақиық) címmel csak 1976-ban jelent meg. Számos neves akin – köztük Zsambil Zsabaev – Szüjinbai tanítványának vallották magukat, és folytatták iskolája hagyományait.

[29] akin (ақын): népi költő; a nép művészi ízlését formáló, verseket, verses elbeszéléseket, eposzokat író és – jellemzően dombrával kísérve, de a zsirauval ellentétben nem énekelve – előadó költő.