80
ÉVES
I.
(Bajmok, 1943. március
12.)
Magyar Örökség díjas mesemondó,
népdal- és népmesegyűjtő, népdalénekes, néprajzkutató, újságíró, író, a Népművészet
Mestere.
1.
Kulturális tevékenysége
1971-ben alakította meg, és máig vezeti az Érdi
Bukovinai Székely Népdalkört. 1973-ban a Szóljatok játszók, regölők pályázaton a Csiki Véró élete című monodrámája
forgatókönyvével, majd a bemutatásával országos első helyezett lett. Ekkor
indult előadóművészi pályája. Gyűjtéseiből előadóesteket, meseműsorokat
szerkesztett, amelyekkel az egész "magyar glóbuszt" bejárta.
Hanglemezek, kazetták is készültek belőlük. 1989-ben jelent meg első
könyve, a bukovinai székely, gyímesi és moldvai népi
szerelmes történeteket tartalmazó Egy
asszon két vétkecskéje című kötet. 1991-ben őt és népdalkörét
hagyományőrző tevékenységéért a hamburgi Alfred Toepfer F. V. S. Alapítvány
"Európa-Díj a Népművészetért" kitüntetéssel jutalmazta. 1964 óta a
Magyar Néprajzi Társaság; 1989 óta a Lakatos Demeter Csángómagyar
Kulturális Egyesület tagja, a Vass Lajos Népzenei Szövetség alapító titkára (1995-2000),
örökös tiszteletbeli elnöke. Kutatási területe a bukovinai székelyek, moldvai
csángók néprajza. Néprajzi gyűjtéseket végzett Erdélyben, Moldvában,
Bukovinában, a Belgrád mellett élő al-dunai és a kanadai bukovinai
székelyeknél. A Magyar Földrajzi Múzeumban a bukovinai székely
néprajzi gyűjtemény létrehozója (1988). A bukovinai székelyek hazatérésének 50.
évfordulóján a Bukovinai Székely Világtalálkozó szervezője (Érd, 1991. május
9-12.). A Világtalálkozó immár hagyománnyá vált, és kétévente megrendezi
egy-egy bukovinai székelyek lakta település.
„Gyermekkoromtól nagy figyelemmel és odaadással
igyekeztem megismerni, megtanulni és másoknak is bemutatni népcsoportom, a
bukovinai székelyek történetét, népművészetét, életét. Tízéves koromtól
táncoltam iskoláim néptánc csoportjaiban, de a szekszárdi Sárközi Együttesnek
és később a Somogyi Népi Együttesnek is tagja voltam. Tizenkilenc éves koromban
indultam el az első "igazi" néprajzi gyűjtőutamra. Meséket és
népdalokat gyűjtöttem, s nyelvész tanárom, Dr. Várkonyi Imre segítségével
pályázatot készítettem az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra.
Második helyezést értem el, s jutalmul felhoztak Budapestre, a Néprajzi
Múzeumba. Akkor megismerkedtem mindazokkal a kiváló, szellemi nagyságokkal,
akik későbbi életutamat meghatározták. A néprajzi gyűjtőmunkát azóta se hagytam
abba. Eközben megunhatatlanul rajongok Gábor, Csilla és Lívia unokáimért. Ha
csak tehetem, írok, mesélek.”
Életrajza
1943-ban a vajdasági Bajmokon
született. Édesapja, Kóka István bukovinai székely származású
asztalosmester, édesanyja, Gyurcsik Mária bácskai magyar varrónő volt. 1941 májusában
a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, onnan 1944 októberében
menekülniük kellett. 1945 márciusában családjával a Völgységben,
egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán telepítették
le. Itt végezte el az általános iskolát, majd a szekszárdi Garay
János Gimnáziumban tanult tovább. A Kaposvári Felsőfokú
Tanítóképzőben (később Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, a Kaposvári
Egyetem egyik alapító jogelőd intézménye) szerezte meg a tanítói
oklevelet. 1962-ben szüleivel Érdre költözött. 1964-ben
férjhez ment Szentes Jánoshoz és az Érddel szomszédos Tárnokon lett
tanító. 1965-ben született leánya, Szentes Erika Csilla. 1968-ban
elvált férjétől. 1965 és 1979 között kisebb megszakításokkal tanított az Érdi
5. sz. Általános Iskolában, az Érdi 1. sz. Általános Iskolában és a Diósdi Általános
Iskolában. Közben 1974–1977-ig a Budai Járási Művelődési Központ főállású
munkatársa volt. 1979-ben súlyosan megbetegedett és két évre
leszázalékolták. 1985-ben vállalt ismét főállásban munkát. A Kisdobos c.
gyermeklap újságírója lett. Az újság 1990-ben megszűnt, ekkor az érdi
Liget Termál Szállóban kulturális igazgatóhelyettesként helyezkedett el. 1992-ben
meghívták a Magyar Művelődési Intézetbe, ahol 2000 decemberéig
dolgozott népzenei főelőadóként. 1998-ban Budapestre költözött.
Rendszeres újságírója volt 1989-1991 között a Heti Hírhozó – Én és az unokám c.
gyermekrovatának, és 1992-1995 között a Zene Szó folyóirat – Madárka, madárka
(népdalkörök, pávakörök, citerazenekarok) c. rovatának. 1995-től a lap
megszűnéséig a Világlap gyermekrovatának szerkesztője volt.[1] A
folyóirat indulása, 1994 óta a FolkMAGazin egyik szerzője, az Egyszer volt,
hogy is volt? c. gyerekrovat, és A történelem sodrában c. rovat gondozója.
Kitüntetései
●
1973 - A
Népművészet Ifjú Mestere
●
1983 - Sebestyén
Gyula-emlékérem
●
1987 - Bessenyei
György-emlékérem
●
1991 - Europa-Preis für
Volkskunst (Európa-díj a Népművészetért) - Hamburg, Alfred Toepfer
Stiftung F. V. S. (a népdalkörrel együtt)
●
1992 - A
Népművészet Mestere
●
1994 - A
Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
●
1995 - Érd
Városáért Kitüntetés (a népdalkörrel együtt)
●
1996 - Sebestyén
Ádám-díj
●
2001 - Érd
Városáért Kitüntetés (a népdalkörrel együtt)
●
2004 - "Rendületlenül"-érdemérem
●
2004 - Csuka
Zoltán-díj
●
2007 - Magyar
Örökség díj
2.
A PLETYKÁS ASSZONYTÓL A
MEGÁLMODOTT JÖVŐIG
Kóka
Rozália 80. születésnapját
ünnepelték a Makovecz utcai Akadémiai Szalonban március 22-én este. Szokás azt
kérdezni sokadik születésnapot ünneplőktől, hogy mit kell tenni a szép kor
eléréséért. A legtöbben ilyenkor széttárják a kezüket, hivatkoznak munkás
életre, nehezebb gyermekkorra, egyszerű hétköznapokra. Ha ez lenne a hosszú
élethez vezető lista, az ünnepelt minden részét magának tudhatná.
A népművész, az MMA rendes tagjának édesapja
bukovinai (hadikfalvi) székely, édesanyja vajdasági magyar volt, ő maga a ma
már szerbiai Bajmokon született, húsz éves kora óta azonban Érden él. Mondja,
hogy ezek a – ahogyan a Szerelmes
földrajz című sorozat a helyszínen levetített, róla szóló részében
fogalmaz – „szívére esett helyek" egyformán fontosak számára – talán nem
véletlen, hogy nemrégiben mindkét település díszpolgárává avatta. A háromszáz
fős falu kisközösségében épp olyan fontos, mint az agglomerációs városban. S mi
a közös a településekben? A bukovinai székelyek hagyományának tisztelete,
megőrzése és továbbadása a mostani generációnak. Míg Bajmokon a kitelepítéskor
mentett tárgyakat őrzik, Érden a népdalok és a szokások életben tartása része a
mindennapoknak.
Az ünnepelt úgy véli, egész életében az volt számára a legfontosabb, hogy
népének történetét, művészetét minél több emberhez eljuttassa. Erre kiváló
eszköznek bizonyult a fél évszázada működő, érdi Bukovinai Székely Népdalkör, amelynek negyven éven át volt
vezetője. Ugyanakkor meséivel őrzi azokat a történeteket, melyeket bukovinai,
majd gyimesi útjain gyűjtött, akkor még élő székelyektől. Bár tizennégy önálló
kötet készült munkájáról, vallja: „megmaradtam amatőrnek".
„Nem is lehetett volna a születésnapot egy
karosszékben ülve ünnepelni" – mondta Juhász Judit, az MMA szóvivője, az est házigazdája. Rozália három
mesével készült az őt ünneplő közösségnek, ezeket a történeteket Juhász Zoltán népművész, az MMA rendes tagja
furulyajátéka kötötte össze. A bukovinai és gyimesi táncdallamok, siratók
segítették a hallottak „elmélyítését".
Kóka Rozália pedig tette, amit – az éneklés mellett – legjobban szeret:
továbbadott három történetet a pletykás asszonyról, az álmainkban látott
jövőről és egy asszony két vétkéről. A könnyed nevetést teljes
természetességgel váltotta a székelyek hányattatásának megértése, s az egyéni
tragédiákkal való szembesülés. Mert ezt tudja a mese, a történetmondás: hat a
hallgatóság lelkére. (mma.hu)
3.
A pletykás asszony (Székely
népmese), 2019.11.16. Eger (8:17)
Az ostoba legény - mesél:
Kóka Rozália (6:07)
Egy asszony két vétkecskéje
(Kóka Rozália gyűjtéséből) (5:55)
Keddi kaleidoszkóp – Kóka
Rozália előadóművésszel Fehér Anikó beszélget
(44:39)
"Az aranyhajú ikergyermekek" - Kóka Rozália előadása
(13:35
II.
MARTON ÉVA: „MEGÉRTE A SOK BEFEKTETETT MUNKA.”
fotó: Magyar Állami Operaház/Nagy Attila
Gálaesttel
ünnepelték 2023. június 2-án 80. születésnapján Marton Évát, a Zeneakadémia
professzorát az Operaházban. A világhírű művészt kitüntették az egyetem
Liszt-gyűrűjével és az Operaház Örökös Tagja, valamint Mesterművésze címekkel.
A vasárnapi eseményen a Nemzet Művésze Díjjal és
Szent István Renddel is kitüntetett, világhírű drámai szoprán tanítványai,
továbbá a Zeneakadémián kétévente megrendezett Marton Éva Nemzetközi
Énekverseny korábbi díjazottjai léptek fel, sztárvendégként pedig Jonathan Tetelman,
az ismert chilei–amerikai tenor énekelt.
Dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora így
fogalmazott: az ünnepelt egész pályája arról szól, hogy nem feltétlenül kell a
formákat követni, azokat magunk is alakíthatjuk, és energiája, frissessége máig
lenyűgöző. Beszédében visszaidézte az időszakot, amikor Marton Éva végtelen
alázattal fogott hozzá a mindennapos munkához 2005-ben, elvállalva az egyetem
Ének Tanszékének vezetését, és hazahozva tudását – egyetlen pillanat alatt a
tanári hivatás hétköznapi fényeire váltva a legnagyobb operaszínpadok
csillogását. „A nagybetűs Nagyvilágot hozta el, olyan tapasztalatokkal
tágította a növendékek és talán a kollégái szellemi horizontját egyaránt, amit
senki mástól nem kaphattak. (…) A legapróbb énektechnikai kérdéstől a színpad
jelentette problémákon át az egyes operaszerepekben rejlő érzelmi,
pszichológiai, filozófiai kérdésekig, az énekművészet minden részletéről
egyedülálló tudással rendelkezik. És ami ennél is fontosabb: ismeri az életet”
– tette hozzá. Dr. Vigh Andrea történelmi tettnek nevezte, hogy az ünnepelt a
tanszékvezetés mellett megalapította és azóta is gondozza a 2014-ben indult,
immár öt alkalommal megrendezett Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt, amellyel
feltette a Zeneakadémiát és Magyarországot az énekversenyek világközösségének
legmagasabb polcára.
fotó: Magyar Állami
Operaház/Nagy Attila
Meláth Andrea, az Ének Tanszék jelenlegi
vezetője a 20. század legnagyobb magyar operaénekeseként szólt Marton Éváról:
„sem előtte, sem utána senki más nem tudta letenni az asztalra azt, amit ő. Az
embert és tanárt köszöntöm, aki tűzbe ment saját tanítványaiért, és aki sosem a
maga képére akarta formálni őket, hanem szenvedélyesen kereste és fejlesztette
az egyéniségeket”.
Liszt-gyűrűje, a
Zeneakadémia legmagasabb elismerése
A két vezető együtt nyújtotta át a Zeneakadémia
Liszt-gyűrűjét, az intézmény legmagasabb elismerését. A 2018-ban alapított
kitüntetésben a Zeneakadémia kimagasló művészeti és oktatói tevékenységet végző
tanárai részesülhetnek. A 14 karátos aranygyűrű Molnár Pál ötvösművész
alkotása, rajta a Zeneakadémia díszei köszönnek vissza: fő motívuma az eozin
gömb és a lant.
Csák János kulturális és innovációs
miniszter beszédében rámutatott: „a művészetek határokon átnyúlnak, benne
magunkat mutatjuk meg másoknak, idehozzuk a világot, és megismerjük, a zene
szárnyain pedig meg is szeretjük egymást. Ehhez olyan nagykövetek,
fejedelemasszonyok szükségesek, mint mai ünnepeltünk, Marton Éva, akinek
karrierje képes építeni, ápolni és vigasztalni, ha kell. (…) A művésznő operaénekesként,
professzorként, mentorként, versenyszervezőként fáradhatatlanul dolgozik azon,
hogy a világ megismerje a magyar kultúrát”. Hozzátette, hogy mindehhez nagy
személyiség, nagy lélek kell. Hamvas Bélát idézve felhívta a figyelmet arra,
hogy a nagy kultúra kötelez is: nem csak azt jelenti, hogy élvezzük elődeink
teljesítményét, hanem azt is, hogy átadjuk a következő nemzedéknek, és pontosan
ez az, amit Marton Éva tesz. Végezetül átadta az ünnepeltnek a Magyar Állami
Operaház Mesterművésze címet.
Dr. Ókovács Szilveszter, az Operaház
főigazgatója bejelentette: a Magyar Állami Operaház örökös tagjai idén
tavasszal javaslatára döntöttek úgy, hogy kivételes nemzetközi pályafutása és
kerek születésnapja alkalmából soraikba választják Marton Évát. „Bármelyiket
hallgatjuk meg Marton Éva felvételei közül, mindig csúcsművészetet, folyamatos
minőséget és tökéletességet kapunk” – hangsúlyozta. A páratlan nemzetközi
karriert befutott rendkívüli művész a legtöbbször, összesen 199 alkalommal
mégis a Magyar Állami Operaházban énekelt. „Se nem napló, se nem biográfia, se
nem monográfia, inkább afféle csibészes feljegyzések sora” – e gondolattal
ajánlotta a főigazgató a kerek születésnap alkalmából az intézmény gondozásában
megjelent kötetet Marton Éva életéről. A Császárné szolgálatában címmel dr.
Marton G. Zoltán, az ünnepelt férje és menedzsere írta meg visszaemlékezéseit.
A kétrészes életrajzi könyv első kötete egyedülálló betekintést enged a
világhírű szoprán és orvos férje életébe a kezdetektől a nagyívű nemzetközi
énekesi pálya legfontosabb mérföldkövein át 1990-ig.
Marton Éva köszönetnyilvánításában úgy
vélekedett, megérte a pályafutásába, az életébe fektetett sok munka. „Mi van
ennél szebb? Otthon vagyok, befogadtak a Zeneakadémián is, az Operaházban is,
megkaptam a legmagasabb kitüntetést az országtól. Mit tudok még kérni? Csak azt
kérem, legyen végre béke a világban” – mondta.
Az ünnepelt tanítványai közül Megyimórecz
Ildikó, Tuznik Natália és Szeleczki Artúr lépett fel, akik
közösen ifj. Johann Strauss A denevér című operettjének tercettjét
énekelték, emellett Megyimórecz Ildikó Gounod Faustjából Margit
Ékszeráriáját, Tuznik Natália A denevérből Rosalinda csárdását, míg
Szeleczki Artúr előadta Cilea Az arles-i lányából Federico románcát is. A
Marton Éva Nemzetközi Énekverseny korábbi külföldi díjazottjai olyan áriákkal
köszöntötték a világhírű magyar szopránt, amelyekkel korábban a verseny
döntőjében is nagy sikerrel szerepeltek. Így a harmadik, 2018-as eseményen első
helyet elért mongol bariton, Badral Chulunbaatar, a szentpétervári
Mariinszkij Színház szólistája Rigoletto-áriával, míg az ugyanabban az évben
harmadik helyezett orosz szoprán, a főleg német és francia dalszínházakban
tevékeny Julia Muzychenko (aki nemrég a rangos Erzsébet királyné-versenyen
is harmadik lett) a Traviatából Violetta áriájával („È strano… Sempre
libera”) állt pódiumra. A 2021-es, negyedik versenyen első díjat és
közönségdíjat nyert, hazájában és Európa-szerte foglalkoztatott szerb
szoprán, Sonja Šarić Norma áriáját („Casta diva”), a 2022-ben
ugyancsak első és közönségdíjas, a Deutsche Oper Berlin társulatát is erősítő
orosz tenor, Andrei Danilov a Hoffmann meséiből a
Kleinzack-legendát adta elő.
(lfze.hu,
2023. június 20.)
III.
Dr. Szilvay Géza
1.
FINNORSZÁGI MAGYAROK – DR. SZILVAY GÉZA
Dr. Szilvay Géza hegedűművész 1971-ben kezdett
el óvodás és alsó tagozatos gyerekeket zenére tanítani Finnországban, majd a
kodályi gondolatok alapján egy új módszert dolgozott ki Színes Húrok néven,
amely ma már világszerte ismert. A Kelet-Helsinki Zeneintézet vezetőjeként
folyamatosan fejlesztette rendszerét, s az alapoktól egészen felsőfokig épített
fel egy oktatási rendszert, melyet eredményesen és sikeresen alkalmazott.
Nemzetközi hírű ifjúsági zenekart alapított, számos lemezfelvételt készített,
Tv-sorozatokat vezetett, előadásokat tartott világszerte.
Az Oláh Olívia Szilvay
Géza életútjáról készült film (2018. október) elérhetősége: https://youtu.be/V0KggHwplTw
(18:04)
2.
Dr. Szilvay Géza (75. születésnapjára): Színes Húrok /
Colour-Strings (pdf)
(Parlando 2018/6.)