NYIRŐ GIZELLA*

 

Kulturális Projektnap a Deákban

A Zene Világnapjára

 

             „Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap,

            melyen minden arra járó nyomot hagy”

Kínai mondás

Bevezető

       

Szeretnék én is egy nyomhagyó lenni. Tanárként, könyvtárosként, kulturális programszervezőként és emberként egyaránt. És legyünk őszinték, nekünk a legkönnyebb. Találkozásaink az iskolában és az iskolai könyvtárban mindennaposak gyerekekkel, érdeklődve fordulnak hozzánk, bármit is teszünk, örömmel kapcsolódnak be munkánkba, legyen az bármilyen jellegű is. Azt hiszem ezért is láttam meg a lehetőséget az iskola diákjaiban egy kulturális projektnap tervezéséhez.

Projektem szereplői 6-18 éves diákjaink, akik mind érdeklődési körükben, mind pedig tantárgyi és egyéb tudásukban, viselkedési kultúrájukban, szorgalmukban, motiválhatóságukban igencsak eltérnek egymástól. Egyben mégis közösek: valamilyen művészeti ágban bontogatják szárnyaikat, időt-energiát nem kímélve gyakorolnak, alkotnak, és örömmel vesznek minden olyan lehetőséget, ahol megmutathatják tehetségüket. A projektemben résztvevő másik csoportot pedig azok a gyerek alkották, akik nem egy adott művészeti ágban tehetségesek, hanem azok, akikre mindig lehet számítani, ha valamit meg kell szervezni, ki kell hirdetni, segítőket kell toborozni, vendégeket kell fogadni és kísérni; ők az igazi segítői a programjaim zökkenőmentes lebonyolításának. Közöttük olyanok is vannak, akik már befejezték tanulmányaikat nálunk, elmentek az intézményből, de ha nagyobb eseményre készülök, mindig visszajönnek segíteni.

        A könyvtáros, még ha tanórák keretében tanítja is őket, egészen más viszonyt, más kötődést tud kialakítani a gyerekekkel, mint bármilyen más szakos tanár. Ez a kapcsolat adta az ötletet már az első kulturális programom megszervezésénél is. Támaszkodok a művészi képességeiket csillogtatni akaró gyerekekre a műsor, a bevezető, a hangverseny alatt és a háttérben dolgozni szerető kommunikációs képességeikben, szervező képességeikben kiemelkedő, jó ötleteket, megoldásokat hozó gyerekekre. Más lesz így az egész program hangulata, hatása, nagyobb az öröm az elismerés a végén. Nem a kollégákat terhelem le minden munkával, de aki közülük kedvet érez, minden alkalommal kapcsolódhat a csapathoz, segíthet, irányíthatja a gyerekek munkáját.

 

 

És természetesen egy iskolában adott az a többséget tömörítő réteg is, akinek előadjuk a megszervezett műsort, a találkozót híres emberekkel, a kulturális értékeket kiemelő világnap eseményeit megnézhetik, versenyezhetnek a szervezett „szellemi akadályversenyen”. Ez a többségi csoport elsősorban a diákjaink és a hozzájuk tartozó szülők, nagyszülők, testvérek, barátok csoportja.

 

A célközönség bemutatása

Minden projektnek az alapja egy ötlet. De legyen ez akármilyen újszerű, érdekes, mindig a célközönség igényeiből kell kiindulnia. Különleges dolgok, találkozók, beszélgetések, előadások iránt mindig megvan az igény. Ezek a programok szükségleteket és igényeket elégítenek ki. Az, hogy megvan diákjainkban az igény, az egyértelműen látszik abban, hogy mind saját szervezésű mind pedig más intézmények programjain egyénileg vagy osztály keretben is rendszeresen részt vesznek. Nincs nagy létszámbeli különbség: alsóban 206, felsőben 229, és gimnáziumban 284 fő tanult a 2009/2010. tanévben iskolánkban.

        A gyerekek kultúra iránti motiváltságát, valamint kulturális igényeit háromféle témára kiterjedően vizsgáltam meg előzetesen:

        1. a kultúra helyi képviselői közül kikkel találkoznának szívesen;

        2.  milyen keretek között;

        3. aktív szerepvállalásra is jelentkeznének-e (szervezési feladatok, vendégek fogadása, beszélgetés levezetése, technikusi háttérmunka…)?

        Minden általunk megnevezett személyre illetve programlehetőségre pozitív visszajelzést kaptunk felsős és gimnazista diákjainknál.

        A diákok délutáni kulturális programokra nehezebben maradnak vagy jönnek vissza, mintha délelőtt, óra keretében történik a találkozó, beszélgetés, előadás. Ha komplett projektnap, Deák – nap, Juniális keretében zajlik le a program, akkor pedig még nagyobb arányú a szimpátia a program iránt. A diákok egy része rendkívül szeret aktívan részt venni az iskola kulturális, szabadidős tevékenységeiben.

 

A projektnap bemutatása

Projektemben gyerekek számára terveztem a kultúra egyes szegletének megmutatását úgy, hogy abban maguk is aktívan vegyenek részt, és aktivitásuk a program lezajlásával se záruljon le végleg. Az aktív részvétel alatt értem az énekkar koncertjét, a verset jól mondó diákok szavalatát, hangszeres előadást, de a technikusi munkát is, mellyel látványosabbá, élvezhetőbbé válik a program, a vendégek fogadását, mely oldottabbá teszi a hangulatot, a logó tervezését és természetesen a szervezési munkákban való segítést is. Az utómunkák alatt pedig azt értem, hogy vegyenek részt diákjaink az elkészült alkotások kiállításának munkálataiban, írjanak róla a diák újság és az évkönyvünk részére, vagy a honlapon való megmutatásához.

        A Zene világnapjára október 1-re tervezett kulturális projektem egy komplex projektnapként valósult meg. (Minden tanévben megemlékezünk más világnapokról is.) Évről évre rövid zenehallgatással indul ilyenkor a reggel, a gyerekek a hangszóróból áradó zenére lépnek be az épületbe. Alsóban az egész délelőttöt betöltő programot szerveznek a tanítók, mellyel a zene fontosságát, szépségét és más művészeti ágakkal való kapcsolatát emelik ki. Innen jött az ötlet. Ha alsóban évről évre tudunk új dolgokat megvalósítani a zene értékeinek továbbadásában, miért álljunk meg a felső és gimnázium szintjén egy reggeli zenehallgatásnál, hiszen úgy is olyan kevés a művészeti oktatást célzó órák száma.

        2010-ben a Zenei világnap középpontjába J. Haydn került. Ez a téma bővült ki a művészetek sokszínű képviselőinek megjelenésével. A reggeli megnyitó műsorban nemcsak rá emlékeztünk néhány általa írt zeneszám megszólaltatásával, de ennek a napnak az eredeti, Yehudi Menuhin által megfogalmazott gondolatát, az eredeti célt is felelevenítettük: „Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon, tereken is muzsikálnának, énekelnének kórusok, jazz zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.” Így aztán énekkarunk útnak indult egy kis örömzenélésre az iskolánkhoz közel eső kis terekre. Sokan megálltak hallgatni őket, többen szóba elegyedtek a gyerekekkel és érdeklődtek az alkalom iránt, ami kihozta őket a térre, illetve az intézményünk iránt is. Többen beálltak énekelni is egy-egy ismert dal hallatán. Az igazi meglepetés az volt, amikor megkérdezték, hogy mikor énekelnek újra a téren?

        Ezen a napon nem volt tanítás, de természetesen mindenki itt volt az iskolában. A programok előre ki lettek hirdetve kis plakátokon és a gyerekek által „szabad rablásnak” nevezett módon iratkoztak fel oda, ami a legjobban érdekelte őket. Mindenkinek három program meglátogatása volt kötelező, de ennél sokkal többre is elmentek. Kollégák felügyeltek a programokon, melyek pontos időbeosztása ki volt függesztve, így mindenki pontosan tudta mikor, melyik teremben lesz adott program, illetve honnan, kivel indulnak a külső helyszínekre.

 

A projekt céljai

1.       Felhívni a figyelmet az iskolánkra, a tanórán kívül folyó sokrétű munkára, művészeti nevelésre, annak hatására a környezetünkre, továbbá, hogy megmutat­hassák diákjaink a tehetségüket, többlettudásukat az órai kereteken kívül is.

2.       Hagyomány teremtés.

3.       Fedezzék fel lakóhelyük építészeti, művelődéstörténeti szempontból fontos épületeit, szobrait, lássák a kapcsolatot a különféle művészeti ágak, események között.

4.       Találkozzanak lakóhelyük híres művészeivel, ismerjék meg a média világát a benne dolgozók szemén keresztül.

 

Ahhoz, hogy ezek megvalósulhassanak egy olajozottan működő projekt teamet kellett létrehozni segítőkész, lelkes kollégákból és diákokból a minimális költségvetés pontos beosztásával és az iskolavezetés támogatásával, mivel csak az iskola épületének és technikai felszereltségének használatával vált megoldhatóvá a projekt.

 

A projekt konkrét programjai

Három külön korosztályra terveztük meg az egész napos programot, melyek közös megnyitó műsorral kezdődtek, aztán mindenki indult a saját programjára.

 

Alsó tagozat programjai:

§         Hangoló Zenés Gyerekszínház: Nemes László előadásában a közönség aktív bevonásával.

§         Hangszerbemutató: Felsős és gimnazista diákok bemutatója a kicsiknek, az ismertebb  mű esetén közös énekléssel kísérve.

§         Népi hangszerkészítés: nádból, mákgubóból, fadarabokból, fűzfából.

§         Zenei vetélkedő 4 fős csapatokban: egy – egy híres zeneszerző vagy zeneművész köré csoportosítva a feladatokat, melyek között volt az értő olvasásra, a logikus gondolkodásra, a képi látásra, a kézügyességre, a zenei hallásra, és a zenefelismerésre alapuló próbatétel is. Ez igazi csapatverseny volt, mert mindenki a képességének megfelelő feladatban jeleskedhetett csoportjának sikeréért.

§         Osztályéneklési verseny:  Egy dalt a tananyagból, egyet pedig azon kívülről kellett előadni hangszeres kísérettel, tapssal, lábdobbantással vagy bármilyen, a tanulók által készített ritmushangszerrel. Minden évfolyamon külön hirdettünk első helyezettet, mivel egészen más repertoárból énekel egy elsős vagy egy negyedikes osztályos.

§         Táncház: A Mecsek Táncegyüttes két tagjai (akik évek óta tartanak nálunk néptánc szakkört) mondókázásokkal, fiú- és leánycsúfolókkal kezdték a programot,  melyet csárdással zártak.

§         A délelőtti programok zárása: a zenei vetélkedő eredményhirdetése és közös karaoke. Mivel egy iskolában nincsenek titkok, legalább is a kulturális programok terén, így gyorsan elterjedt a híre, hogy a nagyoknak tervezünk karaoket[1], mire a kicsik is kérték. Nekik musicalekből válogattunk dalokat, illetve Presser-Adamis dalokat, melyeket legnagyobb meglepetésünkre ismertek és csak úgy zengett a folyosó az énekhangoktól.

 

Felső tagozat programjai

§         Zenei akadályverseny 4 fős csapatokban: ugyanaz az elv és megvalósítás, mint alsóban, csak nehezebb feladatokkal. 5-6. és 7-8. évfolyamnak azonos nehézségi fokú és mennyiségű feladatok. Összesen 16 csapat versenyzett.

§          „Örökségünk” helytörténeti verseny: Erre 6-7-8.-os diákokat hívtunk, mivel egy alapvető történelmi tudásra szükség volt. Segítségnek szemelvényeket, rövid filmeket néztek meg a gyerekek. A feladatok megoldásait mindig hangosan elmondták, mivel a téma újra előkerült egy későbbi feladatnál, így segítséget jelentett ez is a gyerekeknek. A témák között szerepeltek Pécs történelmének jeles eseményei, híres pécsi családok, tevékenységük, hagyatékuk a jelenünkben, Pécsett járt, koncertezett híres zeneszerzők helytörténeti vonatkozásai, szobraik, az 1000 éves egyházmegyével és Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa Projekttel kapcsolatos kérdések, feladatok. Összesen 14 csapat mérte össze tudását.

§         A lakásdíszítés művészete: Őszi hangulatú asztalterítékeket kellett maguk által hozott anyagokból készíteni a 4 fős csapatoknak. Ez nem verseny, hanem bemutató volt.

Gimnázium programjai

§        A J. Haydn korában épült, az utóbbi 30 évben görög katolikus templomként működő Xavér-templom megtekintése Bodogán László parókus vezetésével, aki az építészeti bemutatón kívül a belső tér díszítettségén keresztül hite rejtelmeibe is bepillantást engedett diákjainknak.

§        A „Zsolnayak világa”. Dr. Kovács Orsolya művészettörténész előadása a Zsolnayak életét, munkáit, újításait a tervezés és a gyártás terén egyaránt bemutatta, melyet a vetítés tett még szemléletesebbé.

§        „Múltunk titkai”-ról Gábor Olivér régész tartott előadást a pécsi ásatások érdekességeiről; a bemutatásra hozott leleteket megfoghatták a gyerekek.

§        „Így játszunk mi” - Deák zenészek hangoskodása. Iskolánkba több diák is jár, akik, ha idejük engedi, összeállnak egy kis közös zenélésre. Régi és új nagy sikerű dalokat próbáltak eredeti vagy általuk átírt formában eljátszani. A siker nem maradt el.

§        Karaoke a klubban: Most a projektnap végén tanári felügyelet mellett késő délutánig tartott az énekelés.

      ■ Múzeumlátogatás: a Csontváry Múzeum kiállítását nézték meg a legtöbben.

§        Média tagozatos osztályunk hosszú délután a Pécs TV-nél járt, ahol az esti híradó munkálatait követték végig.

 

Közös programok gimnáziumban és felső tagozaton

§         „Haydn másképpen” képzőművészeti alkotóhely: ezen a programon száz diák vett részt, ebből 64 felsős és 36 gimnazista. Egy alkotást mindenki létrehozott, de sokan kettőt, hármat is. Csak a fantázia vagy az idő szűkössége szabott határt az alkotásnak. Kétféle témában lehetett alkotni: az egyik egy közismert Haydn portrét lehetett átalakítani különféle technikákkal és eszközökkel, a másik egy Haydn korának megfelelő viseletben lévő párt kellett felöltöztetni stílusban, színben egymáshoz és a korhoz harmonizálóan. A több mint háromórás alkotóidőt egy rajzos kolléga vezette egy segítővel. A délután folyamán a legjobb alkotásokból már a kiállítást is elké­szí­tette diákok segítségével.

§         Zenehallgatás a Pécsi Városi Könyvtár Zenetárában J. Haydn műveiből, közben anekdoták hallgatása, a művekkel kapcsolatos érdekes történetek mesélése. A folyósón Haydnról kiállítás volt látható. A délelőtt során négy csoport, délután hat csoport ment át a Zenetárba. A foglalkozást délelőtt a nagyoknak és délután a kicsiknek is Stepperné Epresi Mária tartotta, a könyvtár zeneműtárosa.

§         Várostörténeti séta: A Barbakánig kísérték fel a csoportokat kollégák, ott megkapták a feladatlapokat a gyerekek, amiket párban kellett megoldani. Adott útvonalat kellett bejárniuk, figyelni a házakat, emléktáblákat, szobrokat és megválaszolni segítségükkel a kérdéseket. A séta vége ismét a Barbakánnál volt, ahol ellenőrizték a megoldásokat és igazolást kaptak a teljesítés eredményéről. Gimnazista diákjaink között van sok, aki nem pécsi, nekik volt nagyobb élmény a séta, és érdekes módon ők oldották meg jobb eredménnyel és nem azok, akik nap, mint nap átrohannak az adott terület egyes részein.

§         A nyomtatott könyv művészete: a PTE Központi Könyvtárában lévő Klimo Gyűjtemény és az ott lévő első nyomtatott könyvekből készült kiállítás megtekintése Pohánka Éva könyvtáros vezetésével. A klasszicista épület, a püspöki hagyaték bemutatása mellett az egyetemi könyvtárban elfoglalt helyét is megismerték a gyerekek.

§         Táncház a Mecsek Táncegyüttessel, ahogy már az alsónál leírtam. A nagyoknál körtánccal kezdtek, majd, ahogy oldódott a hangulat, úgy alakultak párok és csárdás variációkat, dunántúli ugróst jártak. A zene itt is CD-ről szólt.

§         Filmvetítés: Amadeus. A filmnek sok nézője volt, ezért is ment le kétszer a nap folyamán.

§         Foltvarrás technikájával ajándéktárgy készítése.

§         Beszélgetés Uhrik Dóra Liszt Ferenc díjas, érdemes művésszel a Pécsi Balett alapító tagjával. Mivel iskolánkhoz a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején szülőként is kötődött, így mindig szívesen jön vissza hozzánk. A mesélést pedig egy balett-táncos diáklány néhány derék-, lábujj- és nyaktörő balett lépéskombinációja tette látványossá.

§         Beszélgetés Bencze Attilával a média világáról, értékekről, tisztességről és a művészetközvetítés kapcsolatáról.

 

A projektnap értékelése

Abban mindenki egyetértett (iskolavezetés, kollégák, diákok), hogy sikeres, jó hangulatú, érdekes volt a nap, mely sok meglepetést hozott, pozitív érzéseket hagyott bennünk. A hozzászólások a gyerekek rendkívül pozitív részvételét, fegyelmezettségét, érdeklődését emelték ki, illetve a diákok osztályközösségben kimondott véleményeit.

A jelenléti ívek mutatják, hogy diákjaink alacsony hiányzással, a kollégák maximálisan megtervezve és megszervezve, jelenlétükkel támogatták a külső és belső helyszíneken zajló eseményeket. A jó szervezés eredménye volt a zökkenőmentes lebonyolítás. Úgy érzem minden tekintetben sikeresnek minősíthető ez az október 1. projektnap.

 

 

 



* A szerző könyvtáros-tanár, PTE Deák Ferenc Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola, Pécs, (nyiro.gizella@gmail.com). A 2010. őszén készült beszámoló teljes szövege a http://www.parlando.hu-n a 2011/3. számnál megtalálható. (A Szerk. megj.)

 

[1] A karaoke a szórakozás egy olyan formája, ahol előre felvett zenei kíséret lejátszása mellett élőben énekelhetsz. A zenei kíséretet karaoke berendezések biztosítják, amelyek a zene lejátszásán túl egy képernyőre kiírják a dalok szövegét. A karaoke japán szó, jelentése: csak hangszerek. A karaoke mint szórakozási forma egyesek szerint egy amerikai show műsorból, mások szerint Japánból származik, s még nincs két évtizede sem, hogy elindult onnan. Mára meghódította az egész világot: karaoke berendezéseket találhatunk bárokban, éttermekben, vagy külön erre a célra szakosodott klubokban, ahová az emberek azért járnak, hogy elénekelhessék kedvenc dalaikat, és jól szórakozzanak.