Kemény Egon – Dalos László: Menjünk az iskolába...

Tanévnyitó a Gregor József Általános Iskolában[1]

„Menjünk az iskolába”... Tanévnyitó a Gregor József Általános ... (3:21)

Vezényel: Dömötörné Gordos Júlia, közreműködik: Kárpáti Gábor (elektronikus zongora)

Dömötörné Gordos Júlia

Kemény Egon-DALOS LÁSZLÓ: Menjünk az iskolába

„Ami késik, nem múlik…” – tartja a közmondás, és hozzátehetem nyugodtan, hogy idővel a dolgok sok esetben csak még jobban kiforrják magukat.

A Kicsinyek Kórusa a Budapesti Gregor József Általános Iskolában ismét lehetőséget kapott, hogy Kemény Egon gyermekkari repertoárját bővítse.

A járványhelyzet sok énekes terv megvalósulását akadályozta meg az elmúlt tanévben, de szerencsére a megfelelő pillanatok mindig elérkeznek. Kemény Egon: Menjünk az iskolába című gyermekkari művét a 2021/22-es tanévnyitóra tanultuk meg.

Összkari próbára tulajdonképpen nem volt lehetőség az előző tanévben, így azok a tanévnyitó ünnepség előtti néhány napra korlátozódtak, és mindig csökkentett létszámmal zajlottak még így is.

A mű megtanulása izgalmas folyamat volt, ez pedig a zeneszerzőnek köszönhető, komponálási tehetségének következménye.

Kemény Egon művei nehezek, ismerjük el. De éppen csak annyira nehezek, hogy a gyerekek – és itt 8-10 éves, alsós, ének-zene tagozatos gyerekekre gondolok –, kellő kihívást érezzenek, amikor a művel, a saját szólamukkal foglalkoznak. Ez a tanévnyitó induló már az első tanulási szakaszban nagy érdeklődést keltett a gyerekekben, a dallam különlegességével, hangnemváltásokkal, így könnyű volt haladni. Érdekes, hogy amikor még csak a szólamok dallamával foglalkozunk, már mennyit sejtet magából a mű és a műfajából származó könnyedség.

Amikor hangszeres próbán első alkalommal éneklik a gyerekek a művet, ott nagyon sok minden eldől. „Üzembiztos” tudással énekeltek, de érezni lehetett a koncentrációt, mert nem számítottak arra, amit hallottak, a hangzatok, amellyel a zongora az éneket kiegészítette, a meglepetés erejével hatott, izgalmassá vált.

Kemény Egon a hangszerelésnek is kivételes tehetségű egyénisége volt. Nincs két egyforma gyermekkari műve, minden dallam más, rendkívül egyedi, kifogyhatatlan dallamkészletből merítő, tökéletes stílusérzékről árulkodik. A dallam mindig összhangban van a választott témával, amely nagyszerű szövegben mutatkozik meg. Mindez nagyon élvezetessé teszi műveinek előadását, a tanulás folyamatát pedig könnyíti. A jót könnyű megtanulni, pedig nehéz. Tökéletes motivációs lehetőség rejlik ebben.

A „Menjünk az iskolába” egy induló. Tempóját és műfaját tekintve is. Nem is kellett erről sokat mondanom, a gyerekeknek, mert a zongorakíséret hallatán ösztönösen ráéreztek, hogyan kell énekelni. Kemény Egon megkönnyíti a felkészítő tanár dolgát. A témák, a szövegek, a tökéletes prozódia, a mindig hibátlan ritmus, az egyszerűen megválasztott hangnem és nem utolsó sorban a tökéletesen eltalált nehézségi fok. Magas színvonal ez és minőség. Meg lehessen tanulni, de azért ne legyen könnyű! Véleményem szerint ez a legjobb motiválási eszköz egy kórus számára. A kis énekesek is tudatában vannak a tudásszintjüknek, amire méltán lehetnek büszkék.

Kemény Egon kétszer kapott Erkel Ferenc-díjat, az elsőt gyermekkari műveiért.[2] Könnyű műfajú darabjai a klasszikus értékeket hordozzák – hiszen zenei tanulmányai először Kassán, majd Bécsben, nagyszerű zeneszerző tanárok mellett, mint például Franz Schmidt, klasszikus képzést adtak neki –, így a gyerekekhez közel kerülnek a művei. Minden kórus repertoárjában helyet kellene, hogy kapjanak[3].

A „Menjünk az iskolába” című művel egy olyan tanévet nyitottunk meg, amely remélhetőleg teljes lesz, énekelhetünk, koncertezhetünk újra és a hátunk mögött hagyhatjuk az elmúlt időszak nehezített tanéveit.

Közel egy év éneklési csend után csodálatos volt ismét egyben hallani a kórust, amint egy nagyszerű, aktuális, évtizedek óta elő nem adott művet énekel.

Köszönet érte.

II.

Kemény Anna Mária

KEMÉNY EGON – DALOS LÁSZLÓ: Menjünk az iskolába…

Tanévnyitó a budapesti Gregor József Általános Iskolában

Meghívást kaptam és megilletődve várakoztam a reggel 8-kor kezdődő évnyitóra.

Nagy örömmel láttam a napfényes aulában, ahogyan a tanulók gyülekeznek, a gondozott, szép iskolában rend van és jókedv. (A hűvösre fordult időben az iskola hangulatos udvara helyett mégis a tornateremben tartották meg az ünnepélyt.)

A Kicsinyek Kórusa észrevétlenül vonult vissza az egyik osztályba, az utolsó próbára. Hangfoszlányok szűrődtek ki, én eközben nagyon boldog voltam, hogy a 2018-ban Dávid Krisztina karnagy vezényelte Kemény Egon - Soltész Erzsébet: „Köszöntsük jó tanítónkat!” (1958) „flash mob” előadása[4] óta perceken belül már a harmadik Kemény Egon-gyermekkari mű csendül fel Budapesten, a XVII. kerületi Gregor József Általános Iskolában. Szabó Ágnes karnagy – a Kicsinyek Kórusa alapítója – pályája kezdetétől sikerre vitte az addig rádiófelvételekről ismert, általa kiválasztott Kemény Egon kórusműveket, és szeptember 1-én arról is megbizonyosodhattam, hogy nem csak az iskola őrzi generációkon át hagyományait, hanem ez a pedagógus-napi dal érzelmi szálakkal kötődik ehhez, szinte az egész kerületben ismert és kedvelt mindmáig!

2019-ben a „Gyermekjátékok” című CD bemutatóján[5] a Kemény Egon - Dalos László: „Tavasz a télben” című dalciklusából (1951) a „Hóember” című országszerte igen népszerű részletet mutatta be Dömötörné Gordos Júlia karnagy, és a Kicsinyek Kórusa most ismét újdonsággal lepte meg a szülőket is: Kemény Egon - Dalos László: „Menjünk az iskolába…” című dalával. A Magyar Rádióban – a szerzőpár az iskolaév kezdésére kapta a dalhoz a felkérést – 1953-ban volt a bemutató: Andor Ilona gyermekkórusa nagyzenekari kísérettel adta elő, majd a zeneszerző még abban az esztendőben egynemű karra zongorakísérettel is meghangszerelte – így jelentette meg iskolai kórusok számára a Tankönyvkiadó.

Az új tanév kezdetén újra örülhettem Dömötörné Gordos Júlia karnagy kiváló zenepedagógia munkájának, a tiszta gyermekhangoknak és elégedettséggel töltött el Kárpáti Gábor remek zongorakísérete is. Kívánom, hogy a Kicsinyek Kórusa további sok sikert arasson és köszönöm szépen, hogy a fentiekkel engem is megörvendeztettek!