„Nem vész el a nép, melly szent hagyományként

az ősi lantnak intő szózatát

keggyel megőrzi, s hű marad magához.”

 Toldy Ferenc (1805-75)

 

 

Kónya István – Peltzer Ferenc – prof. dr. Vas Bence[1]

 

A LANT is bekerült a hivatalosan tanítható/tanulható hangszerek közé[2]

Immár tanmenettel rendelkezik és teljesen egyenragú az többi instrumentummal, amint ez az Oktatási Hivatal oldalán is olvasható:

https://www.oktatas.hu/kozneveles/kerettantervek/2020_nat/iranyelvek_alapprogramok/alapfoku_muveszetoktatas?fbclid=IwAR2N6JeVWcSbnxJN_gunhQZxmVtTefYMm-uc1xYsnXVT6aQhjnyt8x6-OUg

 

 

     Több mint negyedszázada ezért fáradoztam, és ezen a hosszú úton sokan segítettek, támogattak, velem lobbiztak, ki, hol s hogyan tudott. Mindannyiuknak hálás köszönettel tartozom!

     A lantot a 15. század közepétől a 17. század végéig Európában az énekhang után a hangszerek között a legnagyobb elismerés övezte. A „Hangszerek Királynőjének” nevezték sokáig. A reneszánsz korban a kamarazene, a házimuzsikálás fő hangszerévé vált. Uralkodók vetekedtek a virtuóz játékosokért, akik már a kor ünnepelt szólistái, és akiket a költők nem fáradtak vereseikben dicsőíteni. Népszerűsége egészen a klasszika koráig tartott. Évszázadokon keresztül olyan ’házi hangszer’ volt, mint később a zongora.

     De ’ő’ nem csak egy a sok hangszer közül. Mivel a költészethez, a versénekléshez a legközelebb álló instrumentum, évszázadokon keresztül a ’költészet’, a vers- és prózaírás szimbóluma, Petrarca-tól kezdve, Janus Pannonius, Csokanai, Petőfi, Arany életművén keresztül, Márai Sándor prózáival zárván a sort. Összeségében a lant volt az ’ihlet’ szimbólikus hangszere is.

 

„Hol a lant, mint a költők mondták, a lant, melyet Arany kebelére óhajtott szorítani, ha „jő a Halál”, ki törte össze a lantot, mit csinálok e világban lant nélkül, írógéppel és töltőtollal, mi értelme a lant nélkül az egésznek?”

 

„…Még egyszer szólalj meg, egy húron, rekedten, akárhogyan. Mondd el, poros hangszer, ne szégyelld! Mert szavakkal már nem tudom elmondani. Csak te tudod elmondani, szavak nélkül, egy húron.” - Márai Sándor: Ég és föld (1942)

 

     A magyar zenetörténetben is fontos szerep jutott a lantnak a históriás dalok, versénekek, egyházi népénekek és zsoltárok kíséretében is. Gondoljunk itt elsősorban Tinódi Lantos Sebestyén munkásságára, Balassi Bálint énekeire. Ezzel a gazdag magyar anyaggal is foglalkoznunk kell intézményes keretek között is.

    Magyarország két nemzetközi hírű lantost is adott a reneszánsz Európának. Bakfark Bálint mellett ritkán esik szó a Pozsonyban született és felnőtt Hans Newsidlerről, aki a török terjeszkedés miatt családjával Nürnbergbe menekült. Ő volt a német reneszánsz egyik legjelentősebb lantos komponistája, 8 lantkönyvet adott ki, lantiskolája mind a mai napig a leghasználhatóbb metódus. Fia, Melchior Newsidler, már a maga korában a német reneszánsz lantjáték legkiemelkedőbb alakjának számított.

    Ahhoz, hogy a lant visszanyerje azt a tekintélyét, amit Magyarországon birtokolt a 17. századig a hangszerek között, és a mai hazai zenei életben a méltó helyére kerüljön, alapfeltétel, hogy a Kárpát-medencében legalább egy iskolában elindulhasson intézményes keretek között a lantok oktatása. Mivel mintegy másfél évszázada (kb.1800–1960) megszűnt Európában a lant használata és oktatása, ami addig mesterről-növendékre szállt évszázadokon keresztül, ezt a hagyományt itthon is újra kell élesztenünk, de immár intézményes keretek között.

 

   Az alapfokú tanmenet a reneszánsz típusú lant oktatását hat tanévre osztotta fel, valamint a barokk típusú lant tanulására kettő tanévet biztosít.

   A lant 3 évszázados történetében megközelítőleg 200 lantkomponista írt koncert-képes lantműveket, ami tekintélyes szám egy hangszer történetében. Ebből csupán a reneszánsz típusú lantra mintegy 150 komponista műve maradt fenn, és a legújabb számítások szerint a reneszánszlant repertoár körülbelül 30.000 szóló lantdarabot foglal magában.

   Ehhez jön még a barokk korban használt lantok, az úgynevezett ‘barokklant’, az arciliuto és a theorba/chitarrone szóló irodalma, valamint a lant-énekek, és kamaramuzsika számtalan műve, ahol a lant, mint kísérőhangszer szerepel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a barokk kori zenekari művek, az operák és oratóriumok előadásában folyamatosan foglalkoztatják a lantjátékosokat is.

   Nemcsak nekünk, pengetős zenészeknek, de a magyar zenei élet számára is fontos, hogy végre ez a hangszer is újból gyökeret ereszthessen a magyar földbe. A hazai gitártanárok és egyetemi tanszakvezetők is örömmel vették a lantoktatás bevezetését. Gitárosok jól tudják, hogy repertoárjuk 16-18. századi részének java a lantirodalomból származik (L.Milan, da Milano, J. Dowland, Bakfark Bálint, H. Newsidler, H. Kapsberger, A. Piccinini, R. de Visée, J. S. Bach, S. L.Weiss, J. Haydn stb.), így ebből ők is profitálhatnak.

A lant oktatásához szükséges könyvek is már rendelkezésre állnak.

 

 

     Első sorban kell kiemelnem Király Péter: A lantjáték Magyarországon a XV. századtól a XVII. század közepéig című kiváló könyvét (Balassi Kiadó, 1995).

 

    Kónya István 2014-ben 3 könyvet jelentetett meg a B.K.L. Kiadó gondozásában.

A Lantkönyv (A lant vándorútja Európában) pótolni kívánja azt a hiányt, hogy ezidáig a lant történetéről magyar nyelven még nem született olyan összefoglaló mű, amely a hangszernek az európai zenetörténetben játszott több mint négy évszázadát részletesen bemutatná a hozzá kapcsolódó kultúrtörténetbe ágyazva. A mű fő gerincét az európai lantok története teszi ki az ókortól kezdődően, gazdag képanyaggal, korabeli metszetekkel, szépirodalmi utalásokkal. Az európai háttérbe ágyazva behatóan foglakozik a lant magyarországi történetével a 20. század végéig tárgyalva azt. A könyvben bemutatandó lantábrázolások (korabeli metszetek, festmények) az egyetemes művészettörténet kiemelkedő alkotásai mellett szinte teljességgel felölelik a Kárpát-medencében található anyagot.                                                                                            

A Reneszánszlant Metodika olyan módon épül fel, hogy használható legyen tankönyvként az oktatásban, kurzusokon, a klasszikus gitárosok is tudják használni, és a műkedvelők maguk is elsajátíthassák a lantjáték alapismereteit.

A Reneszánszlant Antológia több esztendőre elegendő lantművet tartalmaz (műkedvelők részére is). A könyv úgy lett tematikailag a Lant Metodikához hozzárendelve, hogy ennek elsajátítása során a hallgató megfelelő szintre juthat ahhoz, hogy felsőfokú intézménybe bekerüljön akár itthon, akár külföldön. De remélhetőleg, már magyar egyetemre.

    Már csupán az a tény, hogy a Reneszánszlant Metodika és Antológia 100 kinyomtatott példányát is elvitték, bíztató jel. Újra kell őket nyomtatni. A hírre az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó is örömmel reagált, és szeretné ezen tankönyveket ő is terjeszteni.

   Az elmúlt három évtized során kurzusokon sokakat tanítottam lantolni, többen nyertek felvételt külföldi felsőfokú intézménybe, néhányan professzionista előadók lettek, sokan műkedvelőkként játszanak, és szinte folyamatosan kerülnek elő fiatalok, akik ezen a hangszeren szeretnének tanulni. Biztosak vagyunk benne, hogy egy lantosztálynak csupán a ténye is elindít fiatalokat e hangszer felé.

   Az első lant osztálynak a budapesti Szabolcsi Bence Zeneiskola adott helyt. Az V. kerületi zeneiskolában több olyan neves tanár oktatott, akik támogatták és művelték is a régi-zenét, az intézmény elindítója és most azóta szervezője az Országos Czidra László Furulya Versenynek. A zeneiskola jelenlegi igazgatója is azon fáradozik, hogy a régizene oktatása és művelése újra az erőssége legyen az intézménynek. Így nem véletlen, hogy éppen az V. kerületi zeneiskola fogadta be a lantot, hiszen az intézmény nevének viselője, Szabolcsi Bence (1899-1973) zenetudós talán a legtöbbet tette a magyar régi-zene történetének felkutatása és rendszerezése ügyében, így ez az intézmény méltón lehet a Kárpát-medence lantos központja és fellegvára.

    A Benkő Dániel örökségéből meghirdetett kiállítás és hangszer aukciót nagy érdeklődés övezte. A Szabolcs Bence Zeneiskola nagy aulája lelkes érdeklődők zsibongásával telt meg. Sok gitár lelt új gazdára, a kiállított lantoknak pedig mindegyikét elvitték. Ez is nagyon jó jel. A délután folyamán felavatásra került egy Benkő Dániel emlékfal a lantos osztályteremben. A hagyatékból az örökösök négy lantot adtak át a zeneiskolának tartós használatra, hogy azon növendékek, akik még nem rendelkeznek hangszerrel, tudjanak min játszani.

   A zeneiskolai lantoktatás fáradságos előkészítése mellett a tanárképzésben való megjelenése is hosszú előkészületek eredménye. Az osztatlan tanárképzés bevezetésével 2013-ban megjelent a képzési és kimeneti követelményekben illetve a megszerezhető tanári képesítések felsorolásban a lant is. Így elvben már akkor indulhatott volna lanttanári szak. Ám ehhez feltétel, hogy legyen olyan zeneiskola, ahol a leendő tanárjelöltek iskolai gyakorlataikat végezhetik. A végső lépés akkor következett be, mikor megjelent a legújabb tanárképzési Képzési és Kimeneti Követelményrendszer, a teljes zenei felsőoktatás egyetértésével megengedte, hogy bármely hangazeres tanár második szakot is választhasson. Ezek közül első a zeneismeret tanári szak, mely minden hangszerhez második szakként felvehető. E mellett a Minisztériummal közösen meghatározott hangszeres szakpárokat is létrehozott a szakma. Így lett szakpár a gitár és a lanttanári párosítás is. Ekkor több szakmai szervezet és intézmény – így a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet szólóhangszerek tanszéke is – megkereste az illetékes államtitkárságot, hogy szükség lenne alapfokon engedélyezni a lantoktatást. Így érett be az a több évtizedes terv, hogy a felsőoktatásban is elindulhasson a lanttanári képzés. A Pécsi szakindítási terv hosszú előkészítő munka után az egyetem szenátusa elé került és most fog a Magyar Akkreditációs Bizottság elé kerülni. Bízunk abban, hogy ezt a nemes kezdeményezést és erős akkreditációs anyagot a Bizottság támogatja és 2023 őszén elindulhat Magyarországon a lanttanári képzés.

   Bakfark Bálint (Brassó), Hans Newsidler (Pozsony) és Tinódi Lantos Sebestyén (Kassa) nyomdokain haladva, az ő szellemükben kívánjuk a munkát folytatni.

*

Bakfark Bálint: A krakkói lantkönyv ajánlása János Zsigmondnak, részlet, 1565.:

A zene [...] a legmagasabb rendű műveltség, minthogy az idegeknek és a hangoknak az összhangjából fakad, és […] lelkünk maga semmi más, mint hangszer, amelyen létrejön az együtthangzás.”

 

 



[1] Kónya István, lantművész, lanttanár, Peltzer Ferenc gitárművész, intézményvezető,                                                                                                                                                                                                  prof. dr. Vas Bence gitárművész, tanszékvezető egyetemi tanár

[2] 20 esztendő után zöld utat kapott a lant a hazai zeneoktatásban (Kónya István és Peltzer Ferenc) (Parlando 2020/5.)