Búcsú Ivasivka Mátyás
zenetanártól,
karnagytól, zenetudósól, cserkészvezetőtől[1]
(Miskolc, 1933. január 12. – Pécs, 2023. november
8.)
A Magyar Kórusok,
Zenekarok és Népzenei Együttesek Országos Szövetsége, a Magyar Kodály Társaság,
a Pécs-Baranyai Kórus Szövetség és Kodály Tagcsoport nevében, de
elsősorban az Őt tisztelő és szerető karnagy kollégák, a
zenetanári társadalom nevében szomorú, tiszteletteljes főhajtással
búcsúzom Ivasivka Mátyás tanár úrtól, karnagy
úrtól.
Pécs város
kulturális, zenei életének meghatározó egyénisége volt Ő. Kiemelkedő
zenetörténeti tudása, a kórusirodalom naprakész ismerete lenyűgözte
nemcsak tanítványait, de kollégáit is. A
nehezebb időkben, híres külföldi kortárs zeneszerzőkkel vette fel a
kapcsolatot – Sztravinszkij, Britten, Hindemith, Orff – műveket kért
tőlük és azokat népszerűsítette, kórusaival bemutatta. Baráti kapcsolatot épített ki Carl Orff-al, aki értékelve a Tanár úr szakmai tudását, fáradhatatlan
tenni akarását egy egész „kamionnyi” ütős hangszert küldött a Nagy Lajos
Gimnáziumnak. Így alakulhatott meg a
később országos hírűvé vált Orff Zenekar.
Ifjúsági kórusai –
a Nagy Lajos Gimnázium Vegyeskara, Fiúkara, a Janus Pannonius Gimnázium Leánykara
– az „Éneklő ifjúság” és az Országos Diáknapok versenyeinek
kiemelkedő szereplői voltak.
Elismerésül
„Arany-fokozatok” és „Fő-díjak” sokaságát kapták, de elmondhatjuk ugyanezt
a felnőtt együtteseiről is, a Janus Pannonius Női Karról és a
Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfikaráról is. A férfikar megalakítását és
irányítását „a legnagyobb zenepedagógiai élményének” nevezte a Tanár úr, hisz
zenei tanulmányokkal nem rendelkező bányász énekesekkel eljutott
jelentős Kodály és más művek bemutatásáig. A karnagy úr által 30 évig
vezetett férfikar tehát nem véletlenül vehette fel Kodály Zoltán nevét.
Nagyrabecsüléssel
emlékezünk és köszönjük, hogy Ivasivka tanár úr
kezdeményezése és kitartó munkája eredményeként a Janus Gimnáziumban – az
országban másodikként! – elindulhatott az ének-zene tagozatos
oktatás. Kérésével személyesen kereste fel a Kodályt, aki nagyon gyorsan
intézkedett és hamarosan meg is érkezett az engedély Pécsre az emelt
szintű zenei képzés indításához. A magas fokú tanári és karnagyi munka
eredményeként a tagozat tíz éven belül országos hírűvé vált
Ma már
zenetörténeti eseménynek minősül, hogy gimnáziumi kórusaival elsőként
mutathatta be Kodály Zoltán Kisfaludy versére írt „Mohács” c. kórusművét.
Az ősbemutató 1965-ben Kodály és felesége, Péczely
Sarolta jelenlétében történt a keszthelyi Helikonon.
„Kodály
szellemisége” hatotta át egész munkásságát. Tanári és karnagyi tevékenységében
a Kodály-koncepció hű követője, következetes apostola volt.
Derűs egyénisége, embersége, szakmai és baráti segítsége nemcsak volt
diákjainak, de nekünk is hiányozni fog.
Boldog Özséb
himnuszának felidézésével búcsúzom most Tőle. Ez a himnusz volt a Tanár úr zeneszerzői
munkásságának utolsó jelentős darabja, melynek sorai, gondolatai
belőle is sugároztak:
„Szállj,
ragyogj te mennyei fény, angyalszárnyú ének, fájó szívén: magyar szívén minden
remetének.
Add Urunk,
hogy rab és szegény – mind testvérre leljünk!
Áldd meg
hazánk, hogy a remény átölelje lelkünk!”
Tisztelt tanár úr,
karnagy úr, kedves barátunk nyugodj békében!
Kertész Attila
Függelék:
(Parlando 2023/6.)