33:50 Szánthó Lajos: Gallai Attila emlékének Szendi Ágnes – zongora

Szánthó Lajos - Aranyi Gábor: Hontalanból hazátlanba (4:39)

Szánthó Lajos

I.

SZÁNTHÓ LAJOS ZENESZERZŐ, ZONGORA- ÉS SZOLFÉZSTANÁR ÉLETÚTJA

Született: Szentes, 1935. november 10.

Elhunyt: Budapest, 2024. január 30.

Családi és rokoni négykezezések hatására, 10 éves korábban elkezdett zongorát tanulni, s nem sokkal később a zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

1945–46 Állami Zeneiskola, Csongrád (Tanár: Angyal Istvánné);

1946–50 Állami Zeneiskola, Szentes (Tanár: Szirányi Béláné);

1950–52 Állami Zeneiskola, Szentes.

Tanárai gondos előkészítése után, 1952-ben felvették a Zeneakadémiára, ahol 1958-ig Szervánszky Endrénél zeneszerzést, Ferenczy Györgynél pedig zongorát tanult, de nagy hasznát vette többek között Nagy Olivér és Unger Ernő partitúraolvasás óráinak is.

1958 és 1960 között Szirányi Jánosnál végezte el a zongora szaktanárképzőt a Konzervatóriumban.

Munkahelyek:

1958–60 Népművelési Intézet Zenei Osztály (kottatáros);

1960–61 Állami Zeneiskola, Salgótarján (zongora- és szolfézstanár);

1962-63 Zeneművészeti Szakiskola, Pécs (zeneelmélet-, zeneirodalom ismeret tanár);

1963–67 Fővárosi 4. sz. Állami Zeneiskola (szolfézs-, zongoratanár);

1967– Fővárosi XI. kerületi (Weiner Leó) Állami Zeneiskola (zongora- és szolfézstanár).

1960-tól folyamatosan foglalkozott zongoratanítással és komponálással, de kóruskísérésből is kivette a részét. Főleg hangszeres műveket és dalokat írt.

Szánthó Lajos műveit az Alkotó Muzsikusok Társasága koncertjein kívül többek között a Magyar TELECOM és a MÁV Szimfonikusok Zenekarból alakult kamarazenekar (karmester: Gallai Attila), valamint a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola vonószenekara (vezényelt: Papp Sándor) játszotta.

II.

EMLÉKEZÉS SZÁNTHÓ LAJOSRA

Az Alkotó Muzsikusok Társasága tagjai között Szánthó Lajos egy biztos pont volt. Lelkiismeretesen részt vett a megbeszéléseken, ott volt a Társaság koncertjein, kis diktafonjával felvételeket készített, fotózott. Kollégái egyéb hangversenyeit is szívesen látogatta, érdeklődött mások művei, megnyilvánulásai iránt. Amíg ereje teljében volt, zongorán közreműködött saját művei előadásánál, én pl. négykezest is játszottam Vele. Ha valakit lapozásra kért meg, úgy fogalmazott: „vállal-e műfordítást?”

Amikor már nem saját maga zongorázta alkotásait, engem kért meg, hogy játsszam azokat. Kaptam Lajostól egy nekem ajánlott kompozíciót is, az „Ágica-fúgá”-t.

85 éves kor felett is elutazott Dorogra vagy Monorra, ha éppen ott rendeztünk AMT-koncertet. Nagyon fontos volt életében az AMT. Mi, kollégái, szeretettel őrizzük az emlékét az Alkotó Muzsikusok Társaságában.

Édesapám nem sokkal Lajos után hunyt el.

Zongoramuzsika 56. c. művemben mindkettőjük előtt tisztelgek. A darabban Szánthó Lajos: Harangok c. zongoradarabjából használom fel a témát (ez Rékai Iván emlékére készült).

https://youtu.be/vGz6B-qUUUo (3:34)

Zongoramuzsika 56. kotta (pdf)

Magala Ronnie is ezzel a „Lajos-témá”-val komponált alkotásával emlékezik (Lásd. III. fejezet).

Szendi Ágnes, az Alkotó Muzsikusok Társasága elnöke

III.

Magala Ronnie zeneszerző-zongoraművész a Szánthó Lajos emlékére írott darabját elhunyt kollégája búcsúztatásának a napján fejezte be, és még aznap otthoni, zongorás felvételt készített a darabról.

A „Lajos-témára” írt darabot (amely variációsorozat) eredetileg gordonkára komponálta a szerző, de zongorista lévén csak zongorázással tudtam gyorsan – még a darab elkészültének napján – felvenni, és a Facebookon megosztani:

https://youtu.be/2VaU9Cws00s?si=lE28j0siqMzlrd3 (4:17)

IV.

Szánthó Lajos és Csepregi György

„Aki variációkat és fúgát tud írni, az már tud valamit erről a szakmáról” – mondta Szervánszky Endre számtalanszor, egyszer nekem is, bár nem személyesen: egykori, kitűnő növendéke, Szánthó Lajos idézte nekem. A Bartók Béla út felé sétáltunk Lajos bácsival egy ragyogó kora délutáni órában, amikor ez a Szervánszky-mondat elhangzott tőle.  

Szívesen adta tovább nem csak szeretett tanárának gondolatait, de számos más tanulságát, summáját is gazdag életének. Kellemes, színes, néhol fanyar humora szinte minden mondatában jelen volt, amelyet gondosan készített elő apró gesztusokkal, hunyorgó szemeinek csillogásával. Majd' minden mondatában volt valami játék és valami fontos információ, zenéről, történelmi korok tanulságairól vagy éppen személyes kötődéseiről. „Magyarországot három nagy dúlás sújtotta, előbb a tatár dúlás, később a török dúlás, negyvenötben pedig a felszabadúlás.” – foglalta össze történelmi tapasztalatait. Fegyelmezett, előre tekintő, okos ember volt és természetesen kicsit bohém is, mint minden szerző. Örömmel tekintett a világra. Egyenes jellem volt, aki nem bántott senkit a háta mögött: a visszásságokról inkább iróniával beszélt, amit szívesen színezett ki, öltöztetett játékos ruhába, hogy ne sértse meg vele az aktuális beszélgetés stílusát sem. Újabb kifogástalan gentleman távozott közülünk.

Alakja, emléke elválaszthatatlan emblematikus tárgyától, ezüst színű diktafonjától, amelyet minden hangversenyre magával vitt. Kinyújtott karral, a diktafont maga előtt tartva ült az első sorban, rögzítve a zenét egy talán soha meg nem valósuló, Borges-féle, láthatatlan könyvtár számára, ahol a minden betűt és hangot számon tartanak.

Csepregi György

V.

EMLÉKKÉPEK SZÁNTHÓ LAJOSRÓL

Szánthó Lajos az Óbudai Társaskörben

Szánthó Lajos a Szabolcsi Bence Zeneiskola hangversenytermében

Szánthó Lajos (diktafonnal a kezében) és Réti Zoltán

Szánthó Lajos, Szendi Ágnes és Málnai József az Alkotó Muzsikusok Társasága rendezvényén

Szánthó Lajos, Szendi Ágnes és Kárpáti Attila az Alkotó Muzsikusok Társasága rendezvényén

Az Alkotó Muzsikusok Társasága koncertjének közreműködői között Szánthó Lajos (első sorban szürke öltönyben) és a kép bal oldalán a közelmúltban elhunyt Gallai Attila

(Wekerlei Kultúrház 2015. 05. 09.)

Csepregi György, Gallai Attila, Mérész Ignác, Magala Ronnie, Szendi Ágnes, Szánthó Lajos (a kép jobbszélén) az Alkotó Muzsikusok Társasága egyik koncertjén, kollégáival