FÜLEP MÁRK
Varga Károly 95 éves
Gondolatok
a zenei élményről és a zene megértéséről, amely egész életen át
elkísér…
Varga
Károly portréi Fülep Márk magángyűjteményéből
Jó tíz esztendeje annak, hogy volt
szerencsém először találkozni Varga Károllyal (született
Jászberényben 1925. szeptember 20-án) az általa alapított, de akkor már rég alkalmilag
szervezett Mozart Klubban. A széles szakmai-emberi látókörű tartalommal
bíró konferálás, a hallgatóság figyelmét magával ragadó műismertetés
közérthető egyszerűsége, könnyedsége és derűje áradt a még csak
nyolcvanegynehány éves szerkesztő-műsorvezető Varga Károly
személyéből.
Egész élete, mint egy nyitott könyv, a
zene megfogalmazásából áll. Az előadásokon, klubokban, koncerteken,
riportokban, vetélkedőkön stb. mindez szóban történt, írásos nyoma – az
elbeszélő műfaj sajátos jellegéből kifolyólag − kevesebb
maradt. Szakkönyvei viszont olvashatók és munkásságát több ezer óra film és
hangfelvétel őrzi a Magyar Rádió és Televízió archívumában.
Itt szeretném felhívni a T. Olvasó
figyelmét Morva Péter Varga Károlyról szóló írásaira.[i]
Életműve olyan terjedelmes, hogy
szándékomban nem áll bemutatni annak teljességét, viszont e néhány gondolatot
összegző kis riportom szívesen teszem közzé.
Varga Károly, akit Magyar Kornél, a
Bartók Rádió egykori szerkesztője néhány éve az „ország Karcsi bácsijaként
„említett, bizony az én „ének-zene tanárom” is lett. Varga Károly a régi
mesterektől származó tradíciók elkötelezett képviselője, a magyar
múltszázadfordulóból reánk maradt örökség ősi forrásait idéző hiteles
tolmácsolója, aki egyik kezével az élet gyökérzetét, másik kezével a jövő
sarjadó virágait fogja, gondozza. Hozzá mindig lehet fordulni kérdéssel és
ő mindig hű azokhoz, akik bizalommal viseltetnek iránta. Túl a
szakmai diskurzusokon, baráti vendégszeretetét és az általa készített
bográcsgulyást van szerencsém gyakorta élvezni balatoni nyaralójában. Itt
kérdeztem…
Az ember
életkorának fejlődésével (óvodáskortól egyetemistáig) hogyan változik a
zene megélése és megértése?
Létezik
egy görög mondás, miszerint egyetlen művészet sem tudja annyira emberré
formálni az embert, mint a zene, ezért a művészetek közül –
absztraktságánál és kézzel meg nem fogható, valójában csak szubjektív módon
fogalmazható mivolta miatt − a zenének van a legnagyobb élményt adó és
embert formáló ereje.
Az
élmény átélése, a zene bennünk keltette érzések eredendően nem változnak,
viszont annál inkább fokozódnak, erősödnek. A zene lényegének a megértése
az idő múlásával korosztályról-korosztályra változik. Ezért a
nevelőknek, − foglalkozzanak az óvodástól az egyetemistáig bármely
korosztállyal −, mindenkor szem előtt kell tartaniuk a fokozatosság
elvét.
Melyek a
zene megismeréséhez vezető tényezők, fokozatok?
A
zenehallgató csak az élményen keresztül juthat el a zene teljes értékéhez. Egy
zenemű megismeréséhez és majdani megértéséhez három fokozaton keresztül
juthatunk el. Ezek a zenemű meghallgatásához vezető felkészülés
stádiumai. A három fokozat nem korosztályfüggő, ezért minden életkorra
érvényesek, de a gyerekek esetében ez teljes mértékben döntő, hogy a zenét
megérti-e vagy sem. Az életkor előre haladtával legfeljebb e felkészülést
segítő fokozatok száma változhat, felnőtt korban egyik-másik már el
is maradhat, de saját felelősségünk szükség szerint a magunk módján
pótolni azokat.
1. Az előkészület. Önálló
felkészülés a zenehallgatásra. (Ez az önállóság kb. 12 éves kortól
működik, azután egész életünkön át elkísér.)
2. Az előkészítés. Az
óvodapedagógus, nevelő, tanár stb. feladata a meghallgatni kívánt zenére
irányított, vezetett előkészítés, felkészítés. Az útmutató, irányadó
tanórák (pl. az opera történetének eljátszása, hangszerekkel való
megismerkedés, vezérdallamok éneklése stb.) jelentősége rendkívül fontos,
hatékonysága a gyermek felnőtté válása során egész életen át meghatározóvá
válhat.
3. Az ismertetés. Legvégül a
hangversenyeken a műsor közlése a zenemű meghallgatását segíti. [Varga
Károly tapasztalata szerint ez szóban jobb, mint írásban.]
Mindkét
válaszodban említetted az élmény fontosságát. Mégis, mielőtt rátérnénk
annak okára, azt szeretném megkérdezni, hogy az érzelem vagy az értelem
felől kell inkább a zenét megközelíteni?
Kisgyermekkorban
célravezetőbb az érzelem, de soha ne zárjuk ki az értelmet. Mondjuk, egy
ének-zene általános iskolában tanuló gyermeksereg teljesen másként tud
befogadni egy koncertet, mint egy normál iskolás. A zene megértésének a lényege
az, hogy ne terheljük túl a gyermek eddigi ismereteit. Gondolatai kapcsolhatók
legyenek az eddig megszerzett ismeretekhez. Annyira érett legyen már, hogy az
új ismeretanyagot be tudja fogadni.
Évente a
nyilvános rádiófelvételeken, filharmóniai koncerteken, gyermekkórus
találkozókon, zenei táborokban különböző korosztályú gyermekek és fiatalok
tízezreivel találkoztam. Alkalmam volt
érzelmi állapotuk nagyságának és érzelmi befogadókészségük szintjének
megfigyelésére. Tapasztalatom szerint érzelmi befogadókészségük, érzelmet
visszatükröző képességük, érzelemre alapozható ismeret- és tudásszerzési
szintjük nagymértékben függ a családi és a tágabb környezeti hatásoktól. Ez a
megállapításom fokozottan vonatkozik a tíz éven aluliakra, közöttük is a
legnagyobb mértékben a nehéz körülmények között élőkre. Ezért is tartom
nagyon fontosnak, hogy a nevelés, a tanítás érzelmi alapjait létrehozzuk, s ha
ez megtörtént, továbbfejlesszük a zene segítségével.
Van
olyan zene, amit a gyerekek nem értenek meg?
Igen, van
a régi zenében is, nem csak a kortársban. Ám nem kell semmit kihagyni, az
élményen keresztül mindent be lehet vezetni, csak élményszerűvé kell
tenni. Amit az óvodás 3-4 éves korban esetleg még nem ért meg, azt is át lehet
neki adni élményszerűen úgy, hogy az élményei közé besorolódjék. Ha
másképp nem akként, hogy a gyermek maga fogalmazza meg azt, hogy vajon mit
szeretett volna a zeneszerző kifejezni. Ezeket a gyermek maga mondja ki,
amelyet aztán korosztályonként emelkedő fokozatokban tovább lehet fejleszteni.
Térjünk
vissza a zenei élmény fontosságára és mesélj, kérlek erről egy kicsit…
A
hangverseny élmény nélkül nem sokat ér. Ezt az Országos Filharmónia kiemelten
figyelembe vette, ezért különböző korosztályoknak szóló koncerteket
szervezett, amelyeken a zeneművek nagy része is olyan alkotásokból állt,
amit az adott korosztály gyorsan felfogott, megértett.
Az ifjú hallgató számára a zene akkor válik
maradandóvá és értékké, ha úgy kapja meg élményszerűen, hogy már az egész
tanulási folyamatnak, ismeretszerzésnek is cselekvő részese. A gyermek
számára egy tudományos előadás formájában meghallgatott információáradat
könnyen elvész, ezért ilyen esetben értékszerzésről kevésbé beszélhetünk.
Amiben ő is cselekvően részt vesz, akkor válik élménnyé, hiszen együtt
dolgozza fel az információkat az előadóval a képességei és korábban
szerzett ismeretei által, akkor jut el az ő birtokába és lesz véglegesen
az övé. Kétségtelen tehát, hogy egy tudományos előadás bár magában
hordozhatja a zenéről való bármely mondanivaló lényegét, a fiatalok
esetében mégsem alkalmas arra, hogy egyben értékmegőrző is legyen.
Amíg egy
tanulónak segíteni kell épületesen építeni a tudását, kicsit más a felnőtt hallgató, aki eleve
birtokában van megélt élményei sorozatának akkor, amikor egy koncertre beül.
Feltételezhetjük, hogy bizonyos mennyiségű ismeretanyaggal és a tudás
megszerzése képességével is rendelkezik. Viszont ő sem nélkülözheti az
újabb élményeket, a pillanat újabb ráhatását. Az ő számára sem elég a
kizárólag akadémikus jellegű előadás, hanem újabb és újabb
élményköntösbe kell öltöztetni azt, hiszen az a zene, amit hallgatni fog, adott
esetben számára ismeretlen alkotás. Az új élmény tehát rárakódik az
előzőekre, amelyet onnantól kezdve már magénak fog érezni.
Végső
következtetésem tehát, hogy a hallgató csak az élményen keresztül juthat el az
értékhez és a teljesség megszerzéséhez.
Tekintettel
a Parlando zenepedagógiai folyóirat olvasóira,
elmesélnéd, hogyan szervezte meg az Országos Filharmónia a zenei
ismeretterjesztő koncertsorozatokat?
Annak
idején az Országos Filharmónia hazánk egész területét lefedve szolgáltatta ki
az élő zenehallgatás lehetőségét, hogy a felnövekvő nemzedék
személyesen, testközelből tapasztalhassa meg a zene születését, hatását.
Ehhez országos, valamennyi hivatásos zenei együttest és előadóművészt
mozgósító jó szervezettségre volt szükség, amelyen sokan dolgoztak. Tény,
minden gyermekhez eljutott az élő minőségi zene, elsősorban
klasszikus zene, de nem kizárólagosan. Ez, szerzett zenei ismeretanyaguk által, évtizedek
összességében megközelítőleg milliós nagyságrendű művelt,
kulturált, zenét kedvelő társadalmi réteg felnövekedését jelenthette. Az
egyéb koncertekkel, vetélkedőkkel, valamint a rádiós és televíziós
médiasugárzásokkal együtt mintegy félévszázados munkásságom alatt több milliós
közönséghez juthatott el.
A zenei
ismeretterjesztő koncertsorozatokat négy különféle korosztálynak
szervezték meg: az 1.) a legkisebbekből álló korosztály koncertjeinek
hallgatói az óvodások és az alsós általános iskolások voltak. 2.) felsősök
korosztálya 3.) középiskolások korosztálya 4.) egyetemisták korosztálya.
Ezeket a
korosztályos hangversenyeket általában az ország községeinek, városainak
Művelődési Házaiban, Művelődési Központjaiban rendezték. A
koncertek helyszínei tehát ilyen kultúrházakkal rendelkező központi
települések voltak.[ii]
A
koncerttermi magyarázó jellegű, zenei műsorvezetés mellett az
ifjúságnak szóló, nagy ismeretanyagot átadó vetélkedőid játékos és kreatív
formában bontakoztatják ki a gyermek fantáziáját. Ezzel egyedülálló műfajt
teremtettél, mint játék- és vetélkedőmester. Mit gondolsz: egy
felnőtt számára is alkalmazható a zene játékos megismerése, felfedezése?
A
felnőtteknek két csoportjáról beszélhetünk: zenekedvelők és
hivatásosak. Ahhoz, hogy a zene lényegét megértsék, már a zenekedvelők (a zenehallgató közönség) csoportjának is át
kell adniuk magukat a zene hangulatának, sokféleségének, karakterének. De meg
is teszi, hiszen azért nevezem zenebarátnak, illetve zenekedvelőnek.
Ő az az ember, aki koncertekre jár, otthonában szívesen énekel és
dudorászik, zenét hallgat, zeneiskolában zenét tanult amatőr muzsikus és
várhatóan gyermekeit is ilyen szellemben neveli fel. A művészek egyben több mint zenebarátok, ők
zeneművelők. A képzett, hivatásos zenész akkor ér célhoz, úgy válik
interpretációja hitelessé, ha a gyermekkorban megszerzett ismereteket
művészi teljesítményre tudja átváltani. A játékosság egy csomagolóanyag és
minden játékosság mélyén ott kell lennie a zene lényegének, amely a zene megéléséhez,
műveléséhez elengedhetetlen.
Morva Péter
írja Rólad: „Egész pályafutása során Varga Károly legfontosabb
célkitűzése, hogy érdekeltté tegye a gyereket a zenei elmélyülésben e
folyamat megismertetésével és a zenei gondolkodás elsajátíttatásával. A kalandosság,
a játék, a rávezetések és a széles körű utalások sora mind ezt szolgálja.”[iii].
Szeretném, ha sorra vennénk az imént taglalt erőfeszítéseid szolgálatába
állított foglalkozásaid hosszú sorát. Tizennégy és fél (!) munkakört
számoltunk össze. Melyek ezek?
Hosszú
évtizedekig voltam 1.) zeneiskolai tanszakvezető szolfézstanár (Óbudai Aelia Sabina Zeneiskola), 2.) a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének
gyakorlati tanítást tanító vezető tanára. A Magyar Rádió 3.)
szerkesztő-riportere mellett ugyanott 4.) műsorvezető is voltam,
ugyanígy a 5.) Magyar Televíziónál, az 6.) Országos
Filharmóniánál és az 7.) Operaház ifjúsági bérletes hangversenyeinél is. 8.)
Zenei szakkönyveket, 9.) napilapokban, folyóiratokban beszámolókat,
koncertismertetéseket stb., 10.) a filmeknek és a vetélkedőknek
forgatókönyveket írtam. Mindeközben 11.) a Fővárosi Zeneiskola Szervezet
bemutató tanára, 12.) nyári táborokban metodikai kurzusok vezetője feladat
is elért, miközben nem utolsó sorban 13.) Kicsinyek Klubja, Mozart Klub,
Zenekedvelő Gyerekek Klubja, Gyerekek Operaklubja címen négy klubot
vezettem. 14.) Karnagya voltam hat kórusnak, végezetül a plusz „fél” állásként
pedig az ilyen jellegű vezénylős beugrásaim tartom számon. Magam sem
tudom, hogyan fért bele ennyi minden az életembe!...
Teli vagy
tervekkel, ez idő tájt a világméretű koronavírus járvány miatt félbe
maradt vetélkedők internetes kivitelezésén fáradozol, erre készíted az
újabb forgatókönyveket. Ahogyan az elmúlt években megismertelek, a
mindennapjaidban is a találékony és kreatív, nyugodt és roppantmód tájékozott
játékmesteri derűvel látlak élni. Közelgő 95. születésnapodon innen
és túl szívből kívánom, hogy Isten tartson meg ebben az örökké tartó
fiatalos lendületben, erőben és jó egészségben!
Nagyon szépen
köszönöm a jó beszélgetést és a köszöntést is!
Életkép
a balatonszepezdi nyaralóból Fülep Márk fuvolaművésszel
Úgy gondolom, Varga Károly életútját
nagyban megalapozta egyfelől a hatvanas-hetvenes években szorgalmazott, iskolán
kívüli, gyermekeknek szóló és az általános, főként városi, de egyre inkább
vidéki élet színtereit is koordinálni akaró, különféle közművelődési
joggal felruházott közösségi létformák igénye (klubok, egyesületek, egyletek,
szakkörök), másfelől az állam -a klasszikus zene irányába, bizonyosan-
jellemzően jól szervezett és jól célzott anyagi-szakmai támogatása. Jól
látható jele ez annak, hogy a XX. század elejétől észlelt hagyományos
paraszti élet fokozatos (és rohamos) megszűnésével egyetemben mégis kialakulni
látszódtak olyan törekvések, amelyek segítségével a modern társadalom egy
önmaga által vezetett, irányított részben újító, részben visszatanulási
folyamatokat indulhattak el. Amíg az idők változtak, generációk sora
nőtt fel, iskolákat alapítottak és zártak be, műsorok és sorozatok
kezdődtek és szűntek meg, médiák és médiumok váltották egymást,
hazánk meghatározó személyei az ország kulturális színtere fölött a csillagos
és a ködellő égbolt játékában fénylettek és eltűntek, addig Karcsi
bácsi hivatástudatában rendíthetetlenül és végérvényesen örök maradt.
Ismeretterjesztési és pedagógiai munkássága egy korszakot határoz meg.
Fülep Márk
Budapest, 2020. 08. 25.